Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/12)

Szőke Lajos: Görömböly szlovák nyelvjárásának néhány sajátossága

- 12 - í Mind fonetikai, mind morfológiai tekintetben igen leszűkítve csak azokra a jellegzetességekre próbáltunk rámutatni, melyek meghatározzák Görömböly nyelvének, nyelvjárásának helyét a magyarországi szlovák nyelvjárások között, de utalnak a feltehető származás helyére is. A II. világháború után a Csehszlovákia és Magyarország közötti lakosságcserét előkészítő 1946ban már vizsgálták Görömböly nyelvét. A meglehetősen rövid idő alatt, V kérdőívek segítségével gyűjtött anyagot Stole J. 1949-ben kiadta, de mivel ő három "szigetet" vizsgált Magyarország területén, így magától értetődik, hogy Görömböly csak mint a keletszlovák nyelvjárás (a harmadik sziget) része nem szerepelhet külön. (STOLC 3. 1949. Bev.) A Sajó völgyének falvai, a zempléni települések, sőt Komlóska (kárpátukrán) nyelvjárását egyszerre, együtt vizsgálta. Megállapítása szerint ezzek a falvak (Komlóska és Derenk kivételével) keletszlovák nyelvjárást beszélnek — s ezzel egyet kell értenünk. Nem lehet viszont; kétséget kizáróan megállapítani a hajdani betelepülők pontos helyét, mivel más-más V jegyek (izoglosszák) más-más helyre utalnak. Stole Sobrance (Szobránc) környékére helyezi a származás helyét, Csehszlovákia legkeletibb részére, ahol a szlovák-kárpátukrán nyelvjárások leginkább hatottak egymásra. (HŰSEK, J. 1925. 178.) Moravec J. szerint a Sobrance környéki nyelvjárás valamikor kárpátukrán jellegű volt, amit később a keletszlovák fokozatosan kiszorított, de amely részben még mindig fellelhető az idősebbek beszédében (IV. Mesflynapo^Hüli 374.). Bizonyos jegyek erre utalnak Görömböly nyelvjárásában is, még ha nem is annyira egyértelműen mint Komlóskán. Legszembetűnőbb a spiráns torokhang "x", amely különbözik a szlovák irodalmi "ch"-tól: trox sonox. Artikulációját, hangértékét tekintve hasonlít az ukrán "x"-ra. Különösen az afrikáták és a spiránsok után hallatszó "i" hangértéke inkább "y" azaz " u ". Összefüggő beszédben a szó• / végi "i" is "y"-nek hallatszik: xyzy, persy. Ugyanígy a múlt idejű igék 1-jének (hímnem, egyes szám: prisol) artikulációja bilabiális u-ba csúszik át: prisou. A hajdani lexika maradványai a dido, (

Tedo) d'ifcatko, cerkva, mol ic se, jest. Meg kell jegyezni viszont, hogy mind a keletszlovák, mind a kárpátukrán nyelvjárások sok, egymással kölcsönös vonást tartalmaznak, amelyek már jóval a XVIII. század (a betelpülés) előtt kialakultak. A magyarországi ukrán-szlovák vagyes lakosú települések ÉszakMagyarországon mind elszlovákosodtak, több-kevesebb jellegzetességet meg-