Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Szilva Jánosné: A női úszó- és fürdőkultúra történeti problémái

- 37 higiénia ellenes előítéletet nem tudta szétverni. Sőt, nem egyszer ideológiai arculatot öltött. Ez jól kiviláglik a XIV. Lajos által visszavont türelmi rendelet következtében, amikor a protestáns "értelmiségeket" Németalföldre száműzték. Jutott belőlük Európa más területeire is, így például Sárospatakra és Erdélybe. A higiéniára kényes francia emigráció utánzása váltotta ki Hollandiában az azóta hagyományossá vált holland női tisztaság kultuszát. A vallási mezbe burkolt úszó- és fürdőkultúra ellenesség istenveréseként magyarázta a vízbefulladásokat és megteremtette a korcsolyázást és fürdést sújtó iskolatörvény tilalmakat. A felvilágosodás korában mégis egyre több humanista gondolkodó foglalkozik az ifjúság nevelésével, s nagy hangsúlyt helyeznek a testi nevelésre. Lassanként rájönnek az úszás egészséges voltára és megjelennek az úszó szakkönyvek. Az egyházi tanok cáfolataként adta ki Amszterdamban egy francia emigráns, Jean Fréderic Bachstrom "Az úszás művészete..." című könyvét (1741). E mű természettudományos mondanivalója az, hogy bizonyos segédeszközökkel (parafaöv, parafával bélelt vászonkabát) még a tengeri viharból is megmenekülhet a hajótörött. De nem kerülheti el figyelmünket az a fejtegetés sem, hogy az Isten nem ellensége az úszásnak. Sőt az embert olyannak teremtette, hogy az már a természettől fogva tudjon úszni, de a születése után néhány hónappal ezt elfelejti, mert a nevelés elszakította a természettől. Ha az újszülöttet megfelelő hőfokon vízhez szoktatjuk, akkor ez a készség átmenthető a gyermekkorra. Dicséretére legyen mondva a szerzőnek, a modern kutatókkal ellentétben nem szégyelli bevallani, hogy a kísérleteket a felesége végezte. S ezt a vízhez szoktatást, amit 250 évvel ezelőtt Bachström szakszerűen leírt, csak az elmúlt évtizedekben fedezte fel a modern úszástudomány! Nyugat-Európa a napóleoni háborúk után döbben rá az úszástudás fontosságára, amikor a háborúban elesettek közel egyharmada a vízbefulladás áldozata lett. A XVIII. századvégi Angliában utazó göttingai filozófus, Georg Chris-