Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/07)

Szilva Jánosné: A női úszó- és fürdőkultúra történeti problémái

- 33 A városi rendtartás értelmében a hét bizonyos napjain lehetett használni, mert nem mindennap fűtöttek be, s ilyenkor a fürdősgazda kikiáltatta a városban, hogy a fürdő készen van (pl. Bécsben). A lovagi testkultúrával párhuzamosan a bizánci birodalom területén és a mórok által megszállt Ibériai félsziget déli részén tovább élt az antik fürdőkultusz. A régi ókori műveltség felelevenítése Itáliából indult el, s ez a testkultúra fejlődéséhez is hozzájárult. A reneszánsz kor gazdaságilag fejlett országainak, (Német-Római birodalom, Németalföld, Anglia, Franciaország) az itáliai tehetősebb rétegek tagjai mutatnak követendő példát. Más kérédés az, hogy az itáliai városállamok gazdasági hanyatlása a XV-XVI. sz. fordulóján már az úszó és fürdőkultúra terén is éreztette hatását. A reneszánsz nagy érdeme, hogy a nők kezdik felfedezni a természetes életmód, a víz, a levegő és a testgyakorlás, az egészséges életmód forrásait. Ennek a kornak írásos bizonyítéka a már említett Nicolas Wynmann könyve, amely a lányok úszástudását dicséri. Európában nem minden államban volt egyformán fejlett a fürdőélet. Egy olasz humanista, Guidomo Postumo írja úrnőjének, Isabelle d Estének 1511-ben küldött beszámolójában a francia nőkről: "Az itteni hölgyek piszkosak és cserepes a kezük és más tisztátlanság is akad rajtuk, de az arcuk csinos, a testük szép, a beszédük elragadó és mindig örömmel fogadják, ha megcsókolja, megfogja, megöleli őket az ember." A XVI-XVII. századi francia királyi udvarban teljesen elégnek tartották, hogy a napi mosakodás fejében felkeléskor az arcukat egy kis illatosított alkoholos batiszt zsebkendővel áttörölték. Ujjaikat — hiszen még XIV. Lajos korában is kézzel ettek — egy narancsvizes üvegtálban megmártották. Navarrai Margit királyi hercegnőről feljegyezték, hogy dicsekedve mondta egy lovagnak: "...nézze, milyen finomak a kezeim, pedig már nyolc napja meg sem mostam őket...". Velük ellentétben a németalföldi asszonyok igen sokat adtak a tisztaságra. A polgárasszonyoknak külön fürdőik voltak (5 kép), ahol a magukkal vitt gyerekeket is megmosdathatták, s a fürdőlegény addig feltette a piócákat.