Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/06)

Bozsik Rafael: Megjegyzések Augustinus történetszemléletéhez

- 13 get alkotnak. Ezt két oldalról igyekszik bizonyítani. Egyrészt erősen hangsúlyozza a közös őstől való leszármazást mint az egység biológiaigenetikai mozzanatát, valamint ennek az emóciók szintjén a rokoni szere25 tetben megnyilvánuló kohézióteremtő reflexióját. Másrészt még ráépít erre az alapra egy spiritualis-transzcendentalis egységképző szintet is: Isten országának bármely nemzet polgára tagja lehet, ha akarata igaz. így nyilatkozik: "A Mennyei Város földi vándorlásában minden népből szólítja polgárait s minden nyelvből gyűjti a zarándokközösséget...". Figyelemre méltó, hogy az utóbbi egységbizonyító tényt már a megváltás előtti időkre is érvényesnek jelenti ki, megengedvén, hogy Jézus előtt a választott né26 pen kívül máshol is voltak az égieknek tetsző igazak. Összességében az emberiség egységét egyrészt az Istentől eredt közös természettel, másrészt az egy őstől való leszármazással s az ebből adódó rokoni szeretettel, és végül az üdvözülés minden emberre kiterjedő — nemzeti hovatartozástól független — lehetőségével argumentálja. Az Augustinus gondolatait rögzítő szöveg leggyakoribb eleme a "civitas" szó, a teremtésről és az emberiség történetéről szóló fejtegetései erről a pillérről ívelnek magasba. Részint a sokszori előfordulás eredménye, hogy e kifejezés hangalakja mögé a jelentések oly széles skálán mozgó árnyalatcsoportja sorakozott fel. így a Civitas Dei analizátorainak figyelmét az említett szó fogalmi tartományának tisztázása, elemzése kötötte le. A vizsgálódók — bár jórészt külön-külön — felszínre hozták az esetleg elképzelhető értelmezési lehetőségek szinte minden válfaját. A vélemények táborában leginkább két góc jegecesedett ki. Az egyik a civitas fogalmat igyekezett csak az állam értelmében tekinteni, a másik pedig hangoztatta a szó társadalom, közösség értékű jelentését. A 20-as évekre így megdőltek azok a nézetek is, amelyek a Civitás Deit egyértelműen az egyház, a Civitas Diabolit pedig az állam fogalmának augustinusi szino27 nimájaként ítélték meg. Valójában sokkal inkább arról van szó, hogy a "civitas" kifejezés más-más szöveghelyütt nem mindig ugyanazt a jelentést hordozza: egyszer egyértelműen a társadalom, máskor világosan az állam jelentésértékében áll előttünk. A könyv több helyén teljesen nyilvánvalóan mutatkozik meg, hogy a szerző gondolkodásában a "civitas" leginkább társadalom, közösség értelemben használatos az értelmezéseknek ezt az egybefonódását, látszólagos egybejátszását bölcselőnk szépirodalmi jel-