Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 98 szerzéséért folyó harcban a szociáldemokraták (bolsevik szárnya) legerősebb, legbefolyásosabb konkurensei a kadetok és az eszerek voltak. Márpedig mindkét "párt" követelései között ott szerepelt a politikai önrendelkezés mellett a kulturális önrendelkezés jelszava is. Amikor azonban Lenin "az elnyomott és nem teljes jogú népek teljes szabadsága" értelmezése során a "politikai" szabadság mellé odahelyezte a "kultruális" szabadság terminusát is, akkor őt nem egymásmellettiségük hangsúlyozásának, hanem éppen ellenkezőleg: e két terminus ellentétessége nyomatékosításának a szándéka vezette. (LÖM. 10. 374. o.) Egymás mellé helyezte ugyan őket, de csak azért, hogy a kulturális önrendelkezést formailag, látszólag elismerve (s ezzel az e követelést magukénak vallók népes tábora "igényeinek" is eleget téve), és egyúttal a 9. pont "lényegi" követeléséhez is hű maradva, harcolhasson ez ellen a (polgári, kispolgári rétegek körében egyre nagyobb befolyással bíró) jelszó ellen. S mivel ekkor nem az "önrendelkezés"-t a konkrét és feltétlen különválás értelmében felfogó PPS-ista nézetek ellen folyt már elsősorban a harc, hanem az önrendelkezést a cári monarchia megdöntése nélkül, bizonyos kulturális és egyéb korlátozott demokratikus reformokkal is megvalósíthatónak látó nézetek ellen, Lenin — a hangsúly elég erőteljes áthelyezésével — az "önrendelkezési jog"-nak egyre inkább már a "politikai" értelmét kezdte el hangoztatni. Már 1905 tavaszán kibontakoztak az "Oroszország feldarabolására irányuló nemzeti mozgalmak", amelyek véleménye szerint "elszakíthatják forradalmunktól az orosz nagy- és kisburzsoázia tömegét..." (LÖM. 9. 355. o.). A 9. pontnak a különválás, az elszakadás jogaként való hangsúlyozása tehát részben ezeknek a szeparatista nemzeti törekvéseknek az ellensúlyozását szolgálta. Emellett Lenin azt is figyelembe vette, hogy — szemben a "kulturális-nemzeti autonómiá"-t követelőkkel — ezek a mozgalmak szeparatisták voltak ugyan, de a cárizmus ellen "radikálisan" kívántak fellépni. Ezért ezeknek a nemzeti mozgalmaknak a cári elnyomás ellen irányuló energiáját, nacionalista törekvéseiknek ezt a részét és tartalmát is fel kívánta használni a proletáriátus önálló forradalmi céljai megvalósítása érdekében. Bizonyos mértékig őket is be kívánta vonni a bolsevikok által irányított, s az oroszországi proletáriátus hegemóniája mellett végbemenő cárizmus elleni "össznépi" felkelés hatalmas áradatába.