Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Kiss László: Lenin nemzeti kérdésben elfoglalt álláspontja kiala-kulásának és fejlődésének néhány kérdése 1912 előtt

- 92 felépítésének, berendezésének "állanijogi" kérdései) körül. (MÁTÉ 1985, 110. o.) A fő vitakérdéseket főleg a párton és (részben) államon belül megvalósítandó "autonómia vagy föderáció?" kérdései, a (demokratikus) centralizmus szükségességének, illetve megvalósításának eltérő értelmezései jelentették. Lenin már az "Iszkra" megalakítása idején is úgy látta, s ettől később sem tért el, hogy a centralizmusnak kell annak a — pártés államszervezés alapját képező "egyedüli elvi jellegű", "az egész szervezeti szabályzatot" átható — fő gondolatnak lennie, amely elvben "meghatározta az összes szervezeti részletkérdések megoldásának módszerét". (LÜM. 8. 219, 220.; SZTÁLIN 1. 50, 51. o.) Ebből az alapelvből kiindulva a Bundnak és több más nemzetiségi szociáldemokrata pártnak azokat a törekvéseit, hogy az OSZDMP-ben az oroszokkal föderatív viszonyba lépjenek, megengedhetetlennek tartotta. Véleménye szerint ugyanis a föderáció ellentmondott a centralizmus elvének és az autonómia gyakorlatának (amely a párt részeinek egybeolvadását, a különböző nemzetiségű párttagok között feszülő "minde

n kötelező válaszfal" elvetését, a "legszorosabb egység

" megvalósulását stb. jelentette), mivel a különállást, elkülönülést nacionalista elvvé emelte és fetisizálta, semmivé tette a különböző nemzetiségű, fajú stb. proletárok egyesítésének nagy ügyét. (LÖM. 7. 252, 253, 306, 309. o.; LÖM. 8. 27, 65, 66. o.) Lenin tehát annak tudatában is, hogy a nem orosz szociáldemokraták jelentős része a föderációt tartotta a pártépítés helyes(ebb) megoldásának, elvben már a küszöbről elvetette ("a végsőkig, egészen a Bundnak a pártból való kizárásáig", a "szakadásig" is elmenve) a nacionalizmusnak, az elkülönülésnek utat engedő "ostoba" föderációt, és hitet tett az — egyedül helyes alternatívának tartott, a lehetőleg minél erősebben centralizált, egységes forradalmi párton belül megvalósítandó — autonómia mellett. (LÖM. 46. 120, 234, 284-285. o.; LÖM. 7. 253. o.; LÖM. 8. 27. o.) Értelmezése szerint az 1898-as szervezeti szabályzat által a Bund számára biztosított autonómia (ameddig úgymond az "engedményekben" a szociáldemokrácia a legtovább elmehetett) kizárólag csak a helyi szükségleteknek megfelelő, és a zsidó proletariátust speciálisan érintő kérdésekben biztosított a zsidó szociáldemokraták számára autonómiát. Például: zsidó nyelvű propaganda és agitáció; a közös pártprogram általános és alapvető követeléseinek alkalmazása és továbbfejlesztése a helyi sajátos-