Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Törőcsik Miklós: Milyen emancipációt? Egy 1843-as Marx-tanulmány időszerűsége
- 74 amit a 20, században zsidókérdésnek neveznek. Ezt azonban nem elegednő érvként felhozni a mellőzés megokolására, mint ahogy azt sem, hogy ennek a tanulmánynak az értelmezése nagyobb elméleti nekirugaszkodást igényel, mint a másiknak a feldolgozása. Egyáltalán nem biztos, hogy a Bevezetés gondolatainak idézése, felhasználása mindig autentikusan valósul meg, tehát hogy ezzel kapcsolatban nem lenne szükség az újabb és újabb elméleti erőfeszítésre. Az alapvető okot a tanulmány témájában és a tanulmányt befogadó vagy elutasító közegnek, a közelmúlt magyar társadalmának a sajátosságaiban kell keresnünk. A tanulmány témája a politikai emancipáció és az emberi emancipáció viszonya, másképpen és alaposan egyszerűsítve, az állam és a társadalom viszonya. Marx, bizonyos értelemben Hegel nyomán, döntően azonban a hegeli államjog kritikája nyomán a politikai emancipációt felemásnak minősíti, a vallást is, az államot is visszavezeti előfeltételére, a polgári társadalomra. Ennek az elméleti eredménynek azonban éppen olyan viszonyok között kellett volna "anyagi hatalommá" válnia, ahol a politikai szféra túlsúlyra tett szert. A szocializmus "politikai és állami létezésmódja" (TÖKEI, F. 1984. 65., TÖKEI, F. 1977. 406.) éppen azt a látszatot teremtette, (reális és hatékony látszatot), hogy a politikai (állami) szféra az igazi mozgató, a "politika az elsődleges". Természetes hát, hogy ilyen körülmények között a politikum "túlvilágiságát", tehát származtatott voltát hangsúlyozó gondolatok recepciója akkor sem lehetett áttörő erejű, ha az éppen Marxtól származik, ha ideológiánk Marxban találja meg természetes kiindulópontját és ha egyébként mindenhol a dialektikus és történelmi materializmus szellemében felelnénk is a felmerülő kérdésekre. Különben figyelemre méltó jelenség, hogy a politikai szféra túlsúlyát éppen a bázis, a polgári társadalom gyengesége, ennek gyengeségét pedig annak alapja, a termelőerők fejletlensége okozta. Hogy a "hitvány társadalmi állapot" törvényszerűen hozza létre saját "illuzórikus" közösségét, hogy a fejletlen termelési és társadalmi viszonyok adekvát formája lehet egy túlfejlett állam; ez teljesen megfelel Marx nézeteinek. Az viszont már a politikum dominanciájának jellemző tünete, hogy nem szívesen "látja" az olyan elméleteket, amelyek ezt az állapotot, nem az igazi megoldásnak, a marxi terminológiával a politikai emancipációt nem az emberi emancipációnak tekintik. A helyzet több mint paradox. Egyrészt an-