Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés

- 54 leknek megfelelően formálja, tudatát és magatartását közelebb hozza ezeknek a feltételeknek a jellegéhez". A társadalmi környezetnek az egyénre gyakorolt hatása mellett /2/ olyan feltételeket kell kialakítani, "amelyek előmozdítják a személyiség gazdagodását, történetileg meghatározott emberi szükségletek és törekvések kielégítését, az ember mindenoldalú fejlődését". (MIHALYK 1982. 275.) Következésképpen a nevelés két oldalt foglal magában: /l/ a társadalmi nevelés és /2/ önnevelés egységét. A nevelés folyamatának bonyolult összefüggésrendszere a komple

x nevelésben valósítható meg, amelyben egységet alkot az /!/ eszmei-politikai nevelés, /2/ munkára nevelés és /3/ erkölcsi nevelés. A nevelésben a három tényező olyan rendszert alkot, melyben az elemek összefüggnek, szoros kölcsönhatásban állnak egymással, s csak az elméleti vizsgálódás során lehetséges foglalkozni valamely tényezővel különállóan. A nevelés komplex rendszere alapján a gyakorlatban lehetővé válik a társadalom különböző csoportjai eltérő léthelyzetéből fakadó objektív eltéréseinek figyelembe vétele, megvalósítható a nevelés tárgyának differenciált kezelése, miáltal elérhető minden társadalmi és életkori csoporttal (iskola, család, munkahely stb.) és ezen keresztül minden egyes személyiség sajátosságaival való foglalkozás. A marxista pedagógia filozófiai kiindulópontjának megfelelően az emberi személyiséget úgy tekinti, hogy az meghatározott tényezők hatására dinamikusan változik, fejlődik, ugyanakkor minőségét megőrzi a fejlődés folyamán. A nevelés lényegéhez tartozik, hogy nemcsak a nevelő

, hanem a nevelőd

ő aktivitása is elengedhetetlen az eredményességhez, végső soron tehát az ember önmagát formálja a nevelés hatására. Ezt a folyamatot a társadalom irányítja, s a tevékenység egész sor feltételtől függ, de annál inkább nem szabad elfeledkezni az önnevelés folyamatáról, amely a személyiség tartalmát eredményező önmegvalósítás formai kereteként szolgál. Az etikai irodalomban az utóbbi évtizedben egyre inkább a figyelem központjába került a nevelés objektuma és szubjektuma közötti kapcsolat vizsgálata. Több szerző hangsúlyozza, hogy a személyiség erkölcsi világának kialakulását kettős, de egységes folyamatként kell vizsgálni, amelyben az egyén egyfelől a társadalmi hatás objektumaként, másfelől aktív szubjektumként szerepel. A nevelés és önnevelés fogalmát nemcsak a pedagógiában, hanem a fi-