Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Hrabecz József: A marxista-leninista elmélet és a politikai egy-sége

- 6 szolút helyes, a forradalmi folyamat minden szakaszának megfelelő pártszervezeti forma, úgyszintén ilyen munkamódszerek keresését. Ellenkezőleg a szervezeti formát és munkamódszereket teljes mértékben az adott történelmi helyzet sajátosságai és az ebből adódó feladatok határozzák meg bármilyen szervezeti forma és az annak megfelelő munkamódszerek a forradalmi fejlődés objektív feltételeinek megváltozásával a pártszervezet 2 fejlődési formáiból e fejlődés béklyóivá válhatnak." (Lenin 1920.) A nemzetközi munkásmozgalom és a szocialista országok történelmi tapasztalatai bizonyítják, hogy a marxista-leninista elmélet és politika között szoros összefüggés, sőt bizonyos értelemben egybeesés érvényesül. Ez érthető is, hiszen a párt programját, stratégiáját, taktikáját a kommunista és munkáspártok a marxista-leninista elmélet alapján dolgozzák ki. A párt rendszerint a konkrét társadalomtudományi kutatások felhasználásával alapozza meg a politikai döntéseket. A kommunista pártok az elmélet és a politika összhangjának érvényesítésénél figyelembe veszik, hogy ez a harmónia nem valamiféle statikus adottság, nem automatikus és nem spontán jellegű, hanem magasfokú politikai felelősséget, elméleti tudatosságot, szervezettséget és fegyelmezettséget követelő feladat. Ez azonban távolról sem jelenti, hogy elmosódik a politika és az elmélet, illetve a politika és a társadalomtudományok közti határ. A kommunista pártok tudatában vannak annak, hogy más a politika és más a társadalomtudományok funkciója a társadalmi életben. A politika és a tudomány egymást nem helyettesíthetik, nem pótolhatják, de ugyanakkor egymás számára nélkülözhetetlenek. Ha pedig egymáshoz való viszonyuk eltorzul, akkor beláthatatlan károk, kudaracok keletkeznek az elmélet és a politika számára egyaránt. Az elmélet és a politika egymáshoz való viszonya szempontjából a legfontosabb a kölcsünös feltételezettségük, harmonikus egységük. Mi az, amit itt különösen figyelembe kell venni? Először is azt, hogy az elmélet tartalmát és formáját tekintve univerzális nemzetközi jelleggel rendelkezik. Az egyetemes jelleggel bíró elmélet sajátszerűsége a politikai megismeréssel szemben az, hogy mélyebben, sokoldalúbban a múlt , a jelen, a jövő dimenzióit egyaránt feltárva tükrözi vissza a társadalmi valóságot és képes a saját, valamint a nemzetközi társadalmi tapasztalatok elfogulatlan, tudományos-kritikai vizsgálatára és új ismereteket ad a változó társadalmi valóságról. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai, a progresszív és reg-