Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Jakovlev, R. J. - Koncsos Ferenc: Tevékenység, személyiség és er-kölcsi nevelés

- 48 elő és főként, vagy kizárólagosan erkölcsi cselekvésként léteznek, (vö.: HERMANN 1984. 674-675.) Ebből az is látható, hogy az erkölcs mozgása tág teret foglal magában, az erkölcsi kérdések az emberi élet perifériáján vagy centrumában egyaránt megjelenhetnek. Az erkölcsi tudat sajátos formában tükrözi vissza az emberek társadalmi létét. Benne a társadalmi szükségszerűségek, az emberiség történelmi szükségletei, osztályérdekek sajátos struktúrái fejeződnek ki, olyan eszmények formájában, amelyek meghatározzák, hogy mit és hogyan kell tenni az adott létviszonyok között. Az erkölcs tehát a cselekedeteket nem oksági meghatározottságuk, hanem erkölcsi értékük alapján vizsgálja, lehetővé teszi a választást jó és rossz között. Az emberi cselekvés tehát csak annyiban jellemezhető a szükségszerűséggel, amennyiben a szituációk kikényszerítik, amennyiben azonban az egyén előtt feltárul a választás lehetősége, ha az ember képes felmérni és erkölcsi értékjellemzőkkel értelmezni a társadalmi valóságot és saját magát, akkor ez saját világának kitágulását, személyiségének elmélyülését, szabaddá válását és önmegvalósításá

t is eredményezi. Az erkölcsi tudat közösségi tudat szintjén ideálok, alapelvek, normák formájában irányítja az emberek magatartását. Az erkölcsi tudattartalmak nem lezárt rendszert képeznek, hanem folyamatot, amelyben a módosulások a társadalom anyagi szférájában bekövetkezett változások által meghatározottak. Az emberi tevékenységek változásai szükségképpen változtatják az együttműködés szabályait, amelyeket szokások, hagyományok formájában, vagy kodifikált formában is megőriznek és továbbadnak a generációk. Az egyes emberek tevékenysége a közösség tevékenységének eleme, ezért az egyének egyfelől alárendelik tevékenységüket a társadalmi viszonyok által szükségszerűen kitermelt normarendszernek, szokásoknak, magatartási szabályoknak, alkalmazkodnak a fennállóhoz, másfelől az új tevékenységformák megjelenéséhez kapcsolódó újfajta szabályozottság a régi normákkal való szembenálláshoz, a túlhaladott normák tagadásához vezet. Az egyén és környezete közötti viszonyokban állandó változások mennek végbe a tevékenységek eredményeinek hatására. Az egyén környezetéhez való viszonyában egyensúly megteremtésére törekszik, közben változtatja környezetét és saját magát. Az egyén és környezete között állandóan újra-