Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)

Sike Sándor: Módszertani megjegyzések a tartalom és forma dialek-tikájának biológiai mozgásformán belüli vizsgálatához

- 23 tudományokkal szemben teljesítse kettős funkcióját: a világnézeti és me2 todológiai funkciót. A nehézség a filozófia feladatának számunkra egyértelműnek tűnő tisztázásával sem múlik azonban el önmagától, hiszen kísért két lehetséges hibának a veszélye is: 1. a filozófia elméleti megállapításait "ráerőltetjük" a szaktudomány ismeretanyagára, a szaktudomány által feltárt tényeket mintegy példaként az elmélet igazolásaként kezeljük;

3 2. a filozófia világnézeti feladatának teljesítése során — ami nem más, mint hogy "bekapcsolódik az egységes megismerési folyamatba, feltárja az egyediben az általánost" (Frolov 1971. 26.) — is elkövetkeztők hibás, téves általánosítások. Vagyis a viszony helyes módszertani megalapozása még nem szünteti meg az alkalmazásban rejlő lehetséges hibaforrásokat. Ez a tény azonban nem jelentheti az alkalmazásról való lemondást, hisz ez egyenlő lenne minden tudományos előrehaladásról való lemondással. Erre a következtetésre jutott Frolov is, amikor megállapította: "A biológia módszertani alapja csak a dialektikus materialista filozófia lehet, amely a filozófia és az életről szóló tudomány közötti összefüggéseknek új tartalmat ad." (Frolov 1971. 25.) Fenti megállapítások értelmében a tartalom és forma dialektikájáról szóló elméleti megállapításoknak is módszertani alapként kell szolgálniuk a biológiai kutatás számára, amely kutatás természetesen folyamatosan gazdagítja magát, ezt a módszertani alapot, vagyis a tartalom és forma felfogását. Annál is inkább igaz ez, mert az "egész természet egyetlen szakadatlan bizonyítéka forma és tartalom azonosságának, illetve elválaszthatatlanságának. Morfológiai és fiziológiai jelenségek, forma és funkció kölcsönösen megszabják egymást. A forma (sejt) differenciálódása megszabja az anyag differenciálódását izommá, bőrré, csonttá, felhámmá stb., az anyag differenciálódása viszon differenciálódott formát szab meg." (Engels 1963. 567.) Engelsnek e megjegyzése óta több mint száz év telt el, de a természettudományban — így a biológiában is — elért hallatlan fejlődés sem módosította megállapításainak igazságát. Nem is módosíthatta, éppen azért, mert jelentősége abban van, hogy módszertani alapját jelenti a biológiai kutatásnak, amelyet a szerves természet fejlődé-