Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/05)
Palcsó Pálné Zám Éva: A szocializmus gazdasági képe
- 163 tel szembeni igényét. Vagyis megszűnt a régi zárt rendszere, amit ne sajnáljunk, mert a zártság a tudomány halála. (A fogalmaknak természetesen világosan meghatározottaknak és logikailag ellentmondásmenteseknek kell lenniük!) Gazdaságelméletünk fejlődése óriási, aminek jelentőségét kiemeli az a tény, hogy gazdaságfejlődésünk "kritikus elágazási pontjainak" (KOVÁCS 1975.) sokaságán kellett "átverekednie" magát, merthogy szó sem volt egyenes vonalú fejlődésről! Azt hiszem — túlzás nélkül mondhatom —, olyan mélységű változás ez a gazdaságelméletben, mint amilyen lényeges változást a termelőerők területén az ipari forradalom hozott. (Nem a sturktúra egy-egy elemét változtatja, hanem "más" struktúrát hoz létre.) Hogy e kép eléggé "hevenyészett"? Igaz. De van-e összehangolt mozgása egy gyorsan növő kamasznak? Vagy az orvostudomány, amikor ismeretei vannak a sejtekről, a "sejtburjánzásról", akkor feltárja a daganatos betegségeket? Természetesen nincs így! A gazdaságfejlődésben is vannak gyors, nagy átalakulások s viszonylag lassúbb mozgások. Ennek megfelelően az elmélettől joggal elvárható, hogy ezeknek az átalakulásoknak legyen szellemi irányítója. S a csatamezőn nem a "sorok" rendezése a leglényegesebb, hanem az állandóan változó helyzetben olyan új és új koncepciók "hozása", amely megóv a "csatavesztéstől". De tudnunk kell: biztosan csatát veszít az aki csak a csatatéren akar "stratégiát gyártani"! Szükségesnek tartom tehát annak elismerését, hogy a gazdaságelméletben lényegi változásnak lehetünk tanúi, aminek szükségszerű kísérőjelensége, hogy elemei nem "csiszolódtak össze", hogy a "fogaskerekek" nem működnek olajozottan, sőt néha egy-egy "fog" le is törik. De legalább ennyire fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a gazdaságelmélet sem mondhat le arról, hogy "rendezze sorait". Az alapkutatás fő feladata e szintáttörésben, hogy őrizze és a fejlettség mind magasabb szintjén teremtse meg az elmélet belső konzisztenciáját, ami csak akkor jelentheti, hogy nem csupán a formális logika követelményeinek felel meg, ha az alkalmazott kutatás is "eljátsza szerepét". Vagyis ha az alkalmazott gazdaságtan képes az elmélet és gyakorlat helyes kapcsolatának megteremtésére, az elmélet és gyakorlat kölcsönös "informálására", a változások átvezetésére úgy, hogy közben maga is megváltozik. Ezzel a gazdaságelmélet teljesítené is kötelességét, ha függetlenít-