Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Király Gyula: A gyakorlati képzés elméletéből

- 72 egész évre) programozhatók, s a teljesítmények érdemben csak a félévek végén értékelhetők. Ez a szervezés objektív oldala. Döntő fontosságú azonban a szervezésben is a szubjektív oldal. Vagyis az, hogyan történik a gyakorlat egészének: értelmének, a feladatoknak, azok módjának, az ellenőrzésnek, értékelésnek, stb. megismertetése. A motiváció itt különös jelentőséget kap. Motiváció nélkül ez a gyakorlat kétes értékűvé válhat, vagy egyértelműen formális lesz. A program és az egész gyakorlat hallgatókkal való megismertetésén, annak módján, hangulatán vonzóvá tételén múlik annak sikere. A rideg "előírás", a "szabályok", a "tantervi" követelmények egyszerű ismertetése kevés és riasztó. Az év közben előálló időegyeztetési nehézségek, a gyerekekkel való találkozás időnkénti nehézségei, a hallgatók elfoglaltságai, az iskolák főiskolától való távolsága, olykor programváltozások a gyakorlat folyamatában is zárlatot okozhatnak, kiábrándítólag hatnak a hallgatók számára. Az iskolai nevelési folyamat zavartalansága, ill. annak figyelembe vétele is ugyanilyen fontos szempont a tervezésnél. A gyermek is élményeket, benyomásokat él át a vele kapcsolatot tartó hallgatóval, az ő gyermeki élete is meglehetősen zsúfolt, pozitív élményeket vár a "kistanárnénitől-bácsitól". A hallgatói gyakorlat szervezetlensége, vagy motiválatlan "kényszerjellege" a gyermek személyiségére is negatív hatással van. S ha még ehhez kapcsoljuk, hogy gyermektömegek és rajtuk keresztül családok válnak részesévé a tanárképzés e mozzanatának — máris társadalmi, (nem túlzás: politikai) kérdéssé válik. Tömegméreteinél és tartalmánál fogva átlépi a politikai küszöböt. Nem tagadható le, és nem kerülhető ki az intézmények kockázatvállalása, a pedagógiai és politikai bátorsága sem. A főiskolák székhelyein hallgatói tömegeket — köztük először tájékozódó elsőéveseket és "haladókat" — közlekedtetünk, bepillantásra ösztökéljük őket az iskolai, családi és közéleti folyamatokba. A hallgatók diákmivoltuk mellett önálló, felnőttkorú magánemberek is, sokfajta felfogás és viselkedés, következésképpen konfliktusok lehetőségének hordozói is. Az intézmény bátorságát éppen a hallgatókkal szemben tanúsított bizalom jelenti, aminek dötnő biztosítéka a feladatrendszer motivált és sokoldalú megismertetése. Nem lebecsülendő mutató, hogy az eddigi másfél évben ilyen jellegű konf-