Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/04)

Hidy Pálné: Az öregkorra való felkészülés nevelési és önnevelés feladatai

- 32 AZ ALKALMAZKODÁSI KÉPESSÉG ALAKULÁSA AZ IDŐSKORBAN Az időskori érdeklődés alakulásával kapcsolatos jellemző tapasztalatok és ebből levont általános következtetések bizonyos mértékig összefüggésbe hozhatók a gerontológia legegyértelműbben elfogadott tételével, megállapításával. A Korányi Sándor által megfogalmazott elmélet szerint az öregkor egyik legfőbb jellemzője, hogy az évek múlásával az idős ember alkalmazkodási képességei minden irányban csökken

. Ez a megállapítás mind a szomatikus, mind a pszichés és szociális hatásokkal kapcsolaltos megnyilvánulásokat tekintve igaz. A jellemző szomatikus reakciók közé tartozik, hogy az idős ember nehezebben alkalmazkodik a hőmérséklet ingadozásaihoz, a klíma, az időjárás, a magaslati szintkülönbség változásaihoz. Ezek a változások könnyen okoznak zavart anyagcseréjében, légzésében, szívműködésében. Minél hirtelenebbek, váratlanabbak ezek a változások, annál jobban megviselik szervezetét. Az idős ember szervezete gyakran készül védekezésre

, de ezek a védekezési reakciók korántsem olyan tökéletesek, mint fiatalabb korban. Az alkalmazkodási képesség romlását jelzik a regenerálódás

i folyamatok lassuló, gyengülő tendenciái is. Az öregkor legjellemzőbb tulajdonságai között szokták emlegetni az új, váratlan helyzetekhez, feladatokho

z történő alkalmazkodási képesség csökkenését. Az idős ember nehezebben alkalmazkodik a számára új helyzetekez, nehezebben, nagyobb fáradsággal tanul meg, sajátít el számára újszerű viselkedésformákat. A legtöbbjüknek egy-egy jelentős változás elviselése keserves lelki gyötrelmeket okoz, s ha sikerül is ezeket megoldani, feldolgozni, az aránytalanul nagy pszichés megterhelés

t jelent. A régihez, a megszokotthoz való ragaszkodá

s tehát az idős ember egyik legjellemzőbb pszichikus megnyilvánulása. Magatartásuk egészére jellemző, hogy a megszokás, a begyakorlottság kap elsődleges szerepet. Csökke

n az élet történéseinek elviselésével kapcsolatos rugalmasságuk

, és ezzel együtt a változékonyság, a bármilyen jellegű változtatás lehetősége is. Nyirő Gyula szerint: "Az öregember dinamikus sztereotípiá

i egyre sztereotipebbekké és egyre kevésbé dinamikusakká