Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 54 A tíz-tíz leggyakoribb ige, melléknév, határozószó között sok az egyezés a mintákban, a leggyakoribb főnevek körében már kevesebb: azokat jobban meghatározza a szövegtéma. A határozószók között néhány igen gyakori lexéma (akkor, szerint

e szerinte

m alakban —, mos

t stb.) sokszor szerepel töltelékszóként, kommunikatív funkció nélkül. A viszonyszók magas gyakorisági értékeire és bizonyos viszonyszóknak (az jä névelő, az és, hogy, d

e kötőszók) — különösen a beszélt nyelvhasználatban megfigyelt — nagyon gyakorlati előfordulására vonatkozólag el kellene fogadnunk KESZLER BORBÁLA magyarázatát, egyébként a mai adataink is hasonlóak, mint az ő vizsgálati eredményei. (KESZLER B. 1983, 1767.) KESZLER BORBÁLA tanulmánya spontán beszédanyag grammatikai (azon belül szófaji, szöveggrammatikai) sajátosságait, szókincsét vizsgálja. Három feldolgozott szövege 10500 szövegszónyi terjedelmű, felnőtt, köznyelvi beszélőktől (egyetemi hallgatók, tanárok) ered. A tanulmány gyakorisági vizsgálatok elvégzésével, illetőleg néhány Deme-féle mutató szerinti feldolgozással szolgáltat összevetésre is alkalmas adatokat. Névmásfajta Keszler B. Az általunk vi zsgált korpusz* írott Beszélt Személyes n. én: 98; 52 én: 314; mi: 107; én: 455; mi: 116 te: 37 21 66 £1 8

3 Visszaható n. maga: 80; Mutató n. az^ 365; ez^ 199; az: 740; ez: 182; • az: 648; ilyen: 88 olyan: 57 olyan: 226 olyan: 69 ez: 215 ilyen: 206 Kérdő n. mi: 121 mi: 75 x 50-nél gyakoribb adatok*