Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 42 57 határozatlan névmás 58 általános névmás 8. 60 valóságos határozószó, határozott fogalmi tartalmú 61 valóságos határozószó, névmási tartalmú 62 módosítószó (nem mondat értékű) 63 igekötő (elváló) 9. 70 névutó 10. 80 határozott névelő 81 határozatlan névelő 11. 91 mellérendelő kötőszó 92 alárendelő kötőszó 12. 99 több szóból álló rövidítés A táblázatokból több jellemző vonás leolvasható: A szófaji csoportok közül — egy osztály, az 5. számmal jelzett kivételével — a főnév lexikális gyakorisága a legmagasabb mind az írott, mind a beszélt anyagban. (I. sz. táblázat.) A szófajok szerinti bontásban már nem ilyen (szinte zavartalanul egységes) a kép: a dolgozatok szövegeit nézve nyolc osztályban az igék, két osztályban a konkrét főnevek lexikális gyakorisága a legmagasabb, a kötetlen beszélgetések között hat osztályban a konkrét főnevek lexikális gyakorisága, két osztályban az igéé a legmagasasabb értékű (II. sz. táblázat). A III. sz. táblázat adatai szerint jól megfigyelhető különbség van az írott és a beszélt anyag használatbeli gyakoriságában. Az írott anyagban az igék gyakorisága 19,270-22,471 % között mozog (összesítve az osztályokét 21,177 %), a beszéltben alacsonyabb: 14,37619,439; összesítve 16,037%, ebből a "csökkenésből" azonban önmagában nem lehet semmiféle következtetést levonni, mivel nem azzal áll összefüggésben, hogy a mondategységek szerkesztettebbé váltak volna, azaz nem a konkrét főnevek, melléknevek aránya növekszik, sőt: némileg az is csökken