Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

Gál István: Az első magyar társadalmi regény előfeltételei. Fáy András: A Bélteky-ház

- 126 lejtes terméknek" ismerte a közvélemény. Erkölcstelenséggel, kétértelműséggel vádolták. így természetes az, hogy a műfajra érzékeny írók nem nagyon akartak dicsekedni ilyen alkotásokkal. GYÖRGY Lajos: A magyar regény kezdetei című munkájában (Bp. 1941) 12 olyan művet sorol fel, amelynek szerzője vállalta a műfaj negatív minősítése ellenére is a román megjelölést. Az első mű KIS János Zaid-ja 1803 és az utolsó CZÁRÁN Emánuel Meggyes 1833. című románja. A szerzők, ha lehet mellőzik, vagy kikerülik e veszélyes szó használatát és helyette, költeményes rajzolat, költeményes történet, római vitézi történet szerepel alkotásaik műfaji megjelölésénél. Csak a 30-as évek táján lép fel határozottabban a román. 1831ben Deáki FILEP Sámuel Kotzebue Leonita fordítását adja ki román jelzéssel. Ezt követi FÁY András 1832-ben A Bélteky-ház című regénye, melynek címe alá írta a román szót. 1836-ban Jósika Abafia alatt viszont a regény szót találjuk. A regény társadalmi kedvező fogadtatása közel három évtizedes harc árán sikerül. 1793-ban A Bécsi Magyar Bibliotheca első esztendeje című kiadványban még azt olvassuk "Melly betűk! rnelly papíros, melly ízetlenség minden tekintetben!" 1824-ben a Hasznos Mulatságokban már teljesen más ajánlással találkozunk "Ez a román az olvasót nem ragadja a képzelődés világába, hanem a valóságos életnek ritka történetein kellemetes előadással vezeti — az emberi érzéssel párosított hatalom s csak a jótételeken gyönyörködő s az egész nemzetet boldogítani kívánó magas indulat: azt itt több példákban láthatni."

1

4 A magyar regény útja azonban nern csupán az említett okok miatt ilyen rögös. A magyar olvasóközönség hiánya, ami miatt CSOKONAI annyit kesergett változatlanul szomorú valóság. 1794-ben KÁRMÁN József így panaszkodik: "kegyetlenség nélkül talán nem is lehet szemére vetni hazánknak az olvasás iránt való hidegséget. Hogy ez a hidegség nagy, hogy a könyv a háznál, nálunk legutolsó jószág, és ennél kedvesebb egy játék kártya vagy az üsző, azt fájdalmasan láthajtuk, akik hazánkat esmérjük."

1

5 VITKOVICS Mihály pedig így jelemzi a helyzetet "A magyarok, fájdalom nem igen szeretnek olvasni, — s így literatúránkat is nemszeretésükkel előmentében visszarúgják."'

1^ Ennek a helyzetnek a megváltoztatásához sokféle feltételre volt szükség. Mindenekelőtt az olvasási kedv, érdeklődés felkeltésére. Ezt felismerték mindazok, akik szívükön viselték a nemzet ügyét. A Szivet sebhető római mesék című munka (1786) bevezetőjében