Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/03)

D. Berencsi Margit — Fekete Péter — O. Bozsik Gabriella — Pásztor Emil — V. Raisz Rózsa — Varga Gyula: A szókincs-fejlesztés szükségessége és lehetőségei az általános iskolákban

- 101 Iában jól szolgálják a tanulók kifejezőképességének fejlesztéséh. A tanárok egy része az idővel való gazdálkodás elvét követve egy-egy feladatot igyekszik többféleképpen felhasználni, mint ahogy azt a munkafüzet javasolja. Közkedveltek a szituációs, játékos, gondolkodtató feladatok, képleírások, jellemzések, összehasonlítások. Ezekből többet szeretnének. Soknak tartják a témazáró feladatokat. Ezekből kevesebb jobban betöltené funkcióját. S olyan gyakorlatokat kérnek a kartársak, amelyekre a tanulóknak összefüggő mondatokból álló válaszokat kell adniuk. Véleményük szerint vissza kell térni a hosszabb, terjedelmesebb szóbeli és írásbeli feleletekhez, s jó lenne száműzni (vagy erőteljesen csökkenteni) az egyszavas válaszokat, aláhúzásokat stb. A tanterv az országos átlagnál sokkal felkészültebb, magasabb szintű alapkészségekkel rendelkező 10-14 éves korosztályt tételez fel. (Persze ilyen tanulók is vannak!) S ezen az elképzelésen alapulnak a tankönyvek és a munkafüzetek is. A pedagógiai gyakorlat azonban sürgeti a tantervi minimumot el nem érő gyerekeknek megfelelő feladatokkal, tanáraiknak pedig módszertani útmutatásokkal való ellátását. A szókincsfejlesztés az általános iskolai tanterv érzékeny pontja. A tanárok véleménye szerint egyeztetni kellett volna az egyes szaktárgyak fogalomkészletét, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt. Akkor a tanulók túlzott megterhelése elkerülhető lett volna. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy szakórán tíznél is több új fogalmat, lexikai egységet kell megtanítani. (Idegen nyelvből 8-10-nél többet nem lehet!) Pl.: irodalom, környezetismeret, történelem, fizika stb. Ez megoldhatatlan feladat, különösen a gyenge képességű osztályokban, s elveszi a tanuló kedvét a tudatos szókincsgyarapítástól. A későbbi, (új) tantervben feltétlenül gondolni kell erre a nehézségre, s összehangoltabbá kell tenni a különböző tárgyak követelményrendszerét. Az anyanyelvi órák számának emelésével pedig biztosítani kellene az anyanyelvi alapkészségek kialakítását és megszilárdítását. Hiszen ezek nélkül nehezen sajátítja el a tanuló a szaktárgyi kódrendszert. Kérik, szüntessék meg a "korszerű műveltség" címszavával felékesített tantárgyi maximalizmust. Jobban vegyék figyelembe a tanulók életkorát, képességeit, teherbírását. Ne hanyagolják el, s ne hagyják ki az érzelmi, akarati tényezőket, a személyiségformáló lehetőségeket tartalmazó