Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1987. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 18/02)
Kárász Imre, Szabó Erzsébet, Korcsog Rita: A Síkfőkúti tölgyes cserjeszintjének struktúrális változásai 1972 és 1983 között
- 61 a cserjék lombja. A növekedés számottevő, közel 20 %-os. Ha a kettős illetve többszörös borítást is figyelembe vesszük, még nagyobb mértékű lombvetületi növekedést figyelhetünk meg. A magas cserjék lombjával fedett területnek az 56,28 %-án kettős, 19,72 %-on pedig annál is többszörös a lombborítás. Amennyiben a cserjéket úgy rendeznénk el, hogy lombjuk ne érjen egymásba és hézagok se legyenek lombozatuk között a jelenleg 1 ha-nyi területen élő cserjéknek kereken másfél ha-nyi (15003,8 m ) területre lenne szükségük. A magas cserjeszint összborítási értéke tehát 150,04 %. Az 1972 évihez viszonyítva a növekedés mintegy 70 %-os. Mindez a két felméréskor készült kartogram (4-5. ábrák) összehasonlításakor jól látható. A lombtérfogat, illetve lombvetület növekedés oka véleményünk szerint a tölgyfák felgyorsult pusztulása. A nagyobb mennyiségű fény a zömmel fényigényes fajokból álló cserjeszintben rendkívül gyors növekedést eredményezett. Az alacsony cserjék borítása a sűrűségi térképek alapján becsülve 1972-ben 30,28 %-os, konkrét mérésekkel pedig 31,78 %-osnak adódott. 1982ben az alacsony cserje borítás a tölgymagoncok figyelembevételével 37,89 %, nélkülük pedig 27,20 %. JAKUCS (1985) számítógéppel elemezte a 4x4 m-es kisnégyzetek térképezett borítás adatait, s összefüggést keresett a falombborítás /y/ és a magas cserjék lombborítása /x/ között. Regresszióanalízissel meghatározta az összefüggés regressziós egyenletét, amely 95 %-os valószínűséggel elfogadhatónak adódott. Az egyenes egyenlete: y = - 0,154x14,427, vagyis a zártabb falombborítású négyzetekben a cserjeszint borítása kisebb. Azokon a helyeken, ahol a fák lombzáródása kisebb, az erdő alsóbb szintjeinek (cserje v. lágyszárú szint) egyed, illetve borítás értékei lényegesen nagyobbak. 4. Diverzitás A cserjeszint tanulmányozásakor faj-talaj feletti hajtásszám, illetve faj-borítás diverzitást számoltunk a Shannon és Weaver (1948) formula (H* = ^ P^ In P^) alapján. Mivel a Quercus magoncok száma évről-évre ingadozik (rendkívül nagy eltérések lehetnek, mint azt felvételeink is igazolják), ezért számításainkat kétféleképpen végeztük. Egyik esetben a hajtásszámok a Quercus magoncok számát is magukban foglalják, a másikban nem.