Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Pedagogica et Psychologica (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Bodosi Béla: A Rousseau-i pedagógia korszerűsége napjainkban (Részlet egy nagyobb tanulmányból)

gyermekirodalommal. Tolsztoj elvetve az egyházi dogmákat szintén meggyőzéssel akarja a társadalmat megváltoztatni. Átvette a gyermeki személyiség tiszteletének, aktivitásának elvét. A gyermeket természeténél fogva tökéletesnek tartotta, s mondván, hogy helyes fejlődése ösztönösen végbemegy, a pedagógus húzódjon meg a háttérben. Több kérdésben a szabadnevelés anarchisztikus nézeteit hirdette. Ő is buzdít a személyiség megismerésére, és fontosnak tartja a motiválást. A pragmatista pedagógiai gondolkodás állította ismét Rousseau-t a XIX. század végén középpontba. Képviselői a régi nevelés elveit elvetve a nevelőmunkát a gyermekkor élményeinek és aktív érdeklődésének az alapjaira helyezik. Az iskolát a gyermek számára az öröm és a közvetlen élettpasztalat forrásává kívánták tenni. Fő képviselője és megteremtője Dewey volt. Hirdeti a gyermek nagyfokú plaszticitását. Hangsúlyozza a motivációt és az életkori sajátosságokat. A nevelési célnak a gyermekhez kell igazodni, és nem csupán a jövőben szükséges tudás elsajátítása a cél. Claparéde-re volt talán leginkább hatással, aki a "funkcionális koncepciója" címmel egész fejezetet szentel a rousseau-i pedagógia megőrizve, meghaladva történő kifejtésre. Öt törvény köré csoportosítja gondolatait, állítva, hogy ezek mindegyike már Rousseau-nál megtalálhatók. Ezek: I. a genetikai folytonosság törvénye; II. a genetika funkcionális gyakorlás törvénye; III. a funkcionális alkalmazkodás {vagy hasznosság) törvénye; IV. a funkcionális önállóság törvénye; V. az individualitás törvénye. Magánintézetét is Rousseau-ról nevezte el Genfben. Tanításának lényege, hogy a gyermek valamennyi spontán tevékenységét a fejlődéssel összefüggő szükségletek és az ezekhez igazodó érdeklődés szabják meg. Rousseau hatása jelentkezett még Usinszkijnél, aki "A nevelés kérdései" c. művében többnyire csak vitatkozik vele, helyesen bírálja meg a szokással kapcsolatos nézetéért, és kitér a gyermeknek a sötétben való félelmére, utalva az "Emil"-ben az érzékszervek fejlesztésére. Az érzelmek nevelésében sem osztja véleményét, nevezetesen, hogy a gyermeknek csak két állapota van, a sírás és a nevetés. Szerinte a gyermek nem akkor boldog, mikor nevet, hanem akkor, amikor halálos komolyan foglalkozik az őt érdeklő dolgokkal. Nevelési céiok vonatkozásában egyetért továbbá a motiváció kapcsán a versengéssel és vetélkedéssel kapcsolatban. Legújabb hatások vonatkozásában említhető meg Antonio Gramsci, aki szinte teljes életművét a gyermeki aktivitás és a konformizmus viszonyának tisztázására fordítja. Végül is nem fogadja el sem a velük született hajlamot, "azt a hajlamot" és feltételezést, hogy mindenkiben természetétől fogva hajlandóság van valamilyen aktivitásra, sem a spontaneitást, amely "tiszteletben tartja" ezeknek a hajlandóságoknak maguktól való 21