Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Pedagogica et Psychologica (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Bodosi Béla: A Rousseau-i pedagógia korszerűsége napjainkban (Részlet egy nagyobb tanulmányból)

szetesebben látja, s főként ahogyan megoldja (ha nem is mindig a legjobban), az egyes nevelési helyzeteket. Figyelemre méltó az a következetesség, ahogyan a nevelés természetességének elvét adja. Ez az az elv, mely rendszerré formálja életművét. Mindez annál is inkább értékelendő, mert a pedagógia történetének nagyságai, valamennyien, szinte kivétel nélkül működő, gyakorlati pedagógusok voltak. Ezzel szemben ő, leszámítva a Mably-házban csőddel járó nevelői próbálkozását, s figyelembe véve azt is, hogy saját gyermekeinek nevelésében sem szerezhetett ezirányú tapasztalatot, mégis kevesekéhez mérhető rendszert alkotott. Talán őstehetsége mellett ebben saját gyermekkorának keserű élményei, rossz tapasztalatai lehettek segítségére, ráébresztve a negatív hatásokkal szemben arra, amit utólag felnőttként, az adott helyzetben saját pozitív irányú fejlődése érdekében legjobbnak vélt, s amit annak idején leginkább hiányolhatott. Művének korlátai nemcsak korából adódnak, a kor gazdasági és társadalmi struktúrájából, amely az alkotó gondolkodást bizonyos keretek közé szorítja; nemcsak a kor tudományos felfogásából, melyeken egy lángész túlléphet, de teljesen elszakadni nem tud, hanem Rousseau egyéniségéből is, mely változások után sóvárgott, és rettegett is tőlük, harcra vágyott és visszariadt, ha vívnia kellett; abból az ellentétből, amely büszkesége és érzékenysége, áldozatkészsége és gyengesége, szabadságvágya és kiszolgáltatottsága között feszült, és éleslátásából is, amely csillogó fényt adott addig fel nem ismert igazságoknak, de éppen vakító világánál fogva homályban hagyott más igazságokat; meg kérlelhetetlen logikájából, mely sűrű hálóként fogja át az olvasót, de részleteiben nemegyszer elszakad a valóságtól, és már csak e logika belső törvényszerűségeit követi. Rousseau "Emü"-je forradalom a pedagógia történetében, de csak a pedagógia történetében és fejlődésében. Aki az ember felszabadításáért vívott harc lényegét a nevelésben látja: "az megcseréli az okot és a következményt, s itt van Rousseau tévedése". Összegzésképpen nézzük, melyek is Rousseau korszerű pedagógiai nézetei! A dolgok ellentétében és egységében történő vizsgálata miatt itt kell hibáit és téves elképzeléseit is említenünk. Kezdjük azzal, hogy a nevelési módszerének nem lehet általános érvénye. Oka ennek Emil neveltetésének megvalósíthatatlan módja. Elképzelhetetlen, hogy a nevelő mindig neveltjével legyen, hiszen ő is a társadalom embere, és van magánélete. Másik utópisztikus vonás a magányos, a közösség nélküli nevelés kérdése, melyet ráadásul Rousseau a szegények kirekesztésével old meg, mondván, hogy 18