Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Kaló Ferenc: Herzen az építészetről

iránti vonzódása is egész életében végigkövethető. A reneszánszról, egy-egy alkotójáról, valamint a korabeli orosz és európai festészet kimagasló tehetségeiről, alkotásaikról írottak máig értékesek. Herzen és az építészet kapcsolatát keresve szembetűnő, hogy a művészet ezen területével életének csupán egyetlen szakaszában (a vjatkai, vlagyimiri száműzetés éveiben) foglalkozott mélyebben. Ekkor születtek a töredékekben fennmaradt "Cikkek az építészetről" (1836-38), valamint a 30-as évek végén írt leveleiben is gyakori téma az építészet, de a későbbi visszaemlékezések is lényegében ezen évek élményein alapulnak. Ezeket követően csaknem harminc évig jóformán az építészet említésének nyomát sem találjuk nála, csak a 60-as évek végén az itáliai városok Velence, Milano - váltottak ki Herzenben egy-egy elragadtatást, vagy éppen értetlenséget tükröző építészeti vonatkozású megjegyzést. Az okokat, magyarázatot kutatva feltétlenül szólnunk kell arról, hogy az ifjú Herzen a száműzetés meglehetősen nehéz, szűkös keretei közepette is szenvedélyesen kereste az aktivitás, a cselekvés lehetőségeit, a társadalmi kérdések felvetésének, megoldásának és az önmegvalósításnak módozatait. A száműzetés éveihez kötődnek Herzen első irodalmi próbálkozásai. Vjatkában fejezte be a moszkvai börtönben megkezdett, Szent Teodóra legendáját feldolgozó művét, itt írta a német romantika, idealizmus hatását mutató, de sokban önéletrajzi ililetettségű Német utazó c. elbeszélését. A vlagyimiri évekhez (1838-39) drámai kísérletei (Licinius, William Penn) tartoznak, amelyek - ha különösebb irodalmi értékeket nem hordoznak is - a fiatal Herzen útkeresésének, tennivágyásának bizonyítékai. A fentieket figyelembe véve nem meglepő az sem, hogy érdeklődése az építészet felé fordult. (Az, hogy a későbbiekben ezt mellőzi, minden bizonnyal azzal magyarázható, hogy az őt magát, a kortársakat foglalkoztató kérdések kifejtésére az irodalom, a színház, a publicisztika jobb, teljesebb lehetőségeket kínált.) Az építészethez vonzódás, további, úgy gondolom legjelentősebb okaként azonban azt a hatást kell tekintenünk, amelyet a vjatkai száműzetés zord napjait részben enyhítő, hozzá emberileg is közel álló Alekszandr Lavrentyevics Vitberg (1787-1855) tett Herzenre. Alihoz, hogy megértsük kettejük barátságát, a kölcsönös hatást, röviden érintenünk kell e vitatott művészegyéniség útját. A svéd származású, de már Oroszországban született Vitberg a pétervári Művészeti Főiskolán tanult festészetet, tanulmányait aranyéremmel fejezte be. Még ezekben az években kezdett önállóan foglalkozni az építészettel is. Fordulatot, s mint később kiderült, egész életére szóló hányattatást jelentett pályáján, hogy a mélyen vallásos I. Sándor cár a Napóleon fölött aratott győzelmének emlékére - az eseményhez méreteiben is, hatásában is méltó - templom építésére gondolt. Az 100