Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)
Nagy József: A magyar agrártársadalom gazdasági és pénzügyi helyzete az 1929-33-as válság idején
Amint a táblázatból látható, Debrecen városnak volt a legnagyobb kiterjedésű földtulajdona, és legkisebb a 100 holdon aluli bérletbe adott területe. Ez mindenképpen a civis városi vezetőpolgárság érzéketlenségét és szűkkeblűségét mutatta, így volt ez a Nagyatádi-féle földreform idején is, amikor a környező falvak lakossága nem jutott földhöz, a város pedig több száz holdas területekben árusította bankokon keresztül a földjét. Ugyanakkor azt is tudnunk kell, hogy ebből a hatalmas földterületből mindössze 14.000 kat. hold volt szántó, 46.127 kh legelő, 18.767 kh erdő és 3.682 kh föld adó alá nem eső terület. A város birtokában volt az egész Hortobágy, amely szikes talaja miatt csak legeltetésre volt alkalmas, mezőgazdasági művelésre nem, a terjedelmes erdőket a kisparasztok között ugyancsak nem lehetett felosztani. Ennek ellenére ez nem menti a város vezetését, mert a közel 14.000 hold szántó bérbe volt adva, de az összes bérletből a kisparasztság mindössze 8 %-ban részesült, 7.547 kh, volt 100-500 holdas középbérlők kezén, 15.519 kh pedig 1.000 holdon felüli bérlőknél. Sokkal kedvezőbb a kép Szeged esetében, ahol a város földtulajdonának 40 %-a szántóföld volt. A város területének 74 %-a bérletben volt, s 565 hold kivételével kisbérlők használták. A városban nagy hagyománya volt a kisbérletnek. Már az 1870-es években közel 20.000 hold volt kisbérlők kezén, 1890-ben 31.662 kh volt bérletben, a bérlők száma pedig meghaladta a 4.000 főt. Ez átlagosan 8 holdas bérleteket jelentett. 9 A kisbéried rendszer a világháború után még tovább fejlődött, s a 48.000 hold zömmel 10 holdas parcellákban 25 évre került szegényparasztok kezére. Nem volt ez szociális intézmény, ugyanis a bérbeadás árverésen történt a legtöbbet ígérőknek, ami felverte a haszonbért, s emellett még fizetni kellett a földadót is. Bár a gazdasági válság idején a bérlők egy része tönkrement, ez a bérleti forma mégis bizonyos biztonságot jelentett mind a város, mind a bérlők szempontjából. 1 0 A 25 éves bérleti időtartam már komolyabb beruházásokat tett lehetővé. Ezeken a bérelt földeken indult meg már a múlt század végén a szőlő- és gyümölcstelepítés, a zöldség- és paprikatermesztés. Ezek a kultúrák (a szőlőt kivéve) nem kedvelték a nagyüzemi gazdálkodást. A szegedi paprikatermelésnek a hírnevét ezek a kisbérlők alapozták meg. Itt tehát a város is jól járt, mert a ki becsüléstől félő bérlők igyekeztek rendszeresen fizetni, a negyedszázados, hosszú bérlemény pedig egzisztenciális biztonságot jelentett a bérlők számára. Ezeknek a kisbérlőknek földszeretetét és életrevalóságát mutatja, hogy mikor a gazdasági válság idején a búzatermelés aláhanyatlott, fellendült a szőlő- és gyümölcsfatelepítési kedv. 1 1 A földművelési minisztériumtól kapott állami támogatás segítségével a város 1932ben ingyen 45.000 gyümölcsfát osztott ki a telepesek között. 77
