Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1991. Sectio Historiae (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 20)

Nagy József: A magyar agrártársadalom gazdasági és pénzügyi helyzete az 1929-33-as válság idején

A statisztikai kimutatás szerint Magyarország mezőgazdasági területe 16.081.844 katasztrális hold volt, mely 1.643.407 birtokos között oszlott meg. Eszmeileg tehát egy birtokos átlagterülete 9.9 kat. hold volt, ami valóban önálló megélhetést nyújtott volna egy parasztcsalád részére. Vegyünk még ehhez egy, a jelen táblázatban fel nem tüntetett adatot: a mezőgazdaságilag hasznosítható terület 60.8 % szántóföld volt, ami magasan meghaladta az európai átlagot. Ilyen módon tehát az alapvető feltételek adva voltak ahhoz, hogy Magyarország mezőgazdasága, s az abból élő lakosság masas színvonalat érjen el. A valóság azonban teljesen mást mutat. A táblázatból világosan kitűnik, hogy a magyar birtokviszonyokra a szélsőségek voltak jellemzők. Az 1 hold alatti kategóriában lévő 628.431 "birtokosnak" mindössze 236.417 hold föld volt a tulajdonában, ami a fél holdas átlagot sem érte el. Az összesen 556.352 1-től 5 holdig terjedő törpebirtokosnak 1.349.828 hold volt a kezén, ami alig haladta meg a 2 holdas átlagot. Az ellenforradalmi rendszer számításai úgy vették, hogy 0-tól 5 holdig terjedő birtoknagyság nem elegendő egy család önálló megélhetésére. Ha ilyen alapon a két kategóriát összevonjuk, akkor azt látjuk, hogy az 5 kat. hold alatti tulajdonosok az összes földbirtokosoknak közel háromnegyed részét (72,2 %) alkotják, területük azonban csak az összes földbirtok 10,2 %-át foglalja el. A két kategóriát összevonva az átlagos birtoknagyság 1,3 hold. Az önálló kisparaszti létet biztosító 5-20 kat. holdig terjedő kategória csupán a mezőgazdasági lakosság 21,2 %-át foglalja magában, de a tulajdonosok számának és a terület nagyságának összevetéséből itt is kikerül, hogy az 5-10 holdas kategóriában az átlagos földnagyság 7 kh körül, a 10-20 holdas kategóriában pedig 13 hold körül volt. A 20-100 kh-ig terjedő földbirtokkal rendelkező jobbmódú parasztbirtokos csak a tulajdonosok 5,5 %át alkotja, bár a mezőgazdasági terület 20 %-át birtokolják. Minden esetre, jól érzékelhető, hogy az a paraszti réteg, amely anyagi helyzeténél és önálló egzisztenciájánál fogva beleszólhatott volna akár csak saját sorsának irányításába is, igen vékony volt Magyarországon. A 100-500 kh közütti kategória, mely részben úri, részben paraszti birtokosokból állt, a tulajdonosoknak 0,5 %-át alkotta, de kezében tartotta a földterület 12,3 %-át, közel kétmillió kat. hold földet. Tőkés körülmények között pedig ez a középbirtoknak tekintett birtokkategória olyan birtoknagyság volt, amelynek szaporítását még szükségesnek is tartották. Ezeket - amennyiben nem volt bérbe adva általában a tulajdonos irányította, jelentős mezőgazdasági munkaerőszükséglete volt, ugyanakkor adminisztratív, improduktív munkaerő csak kismértékben terhelte. Erre a közel 10.000 főt számláló rétegre még a földreformot követelők többsége is úgy tekintett, mint "mintagazdákra", akik éppen a dolgozó parasztokkal való közvetlen kapcsolatuk miatt a fejlettebb mezőgazdasági technikát közvetíteni tudják a 72