Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Nagy Sándor: „A bor" szerepe a magyar dráma fejlődésében. (Részlet egy készülő Gárdonyi-tanulmányból)

kisembereket a csendőrszuronyok árnyékában (Zsuzsi). Barta és Tömörkény (Barlanglakók) már drámát írnak, társadalmi méretekre szélesedő szociális problémákat szólaltatnak meg . A bor bemutatóiának sikere volt. amelyhez hozzájárult az is, hogy a Nemzeti Színház egész élgárdája felvonult a darabban: Gyenes László, Cs. Alszeghy Irma, a fiatal Rózsahegyi Kálmán, Gabányi Árpád, Újházi Ede és Vízvári Gyula. A darab 1929-ben már a 150. előadáson is túl volt. A bemutató után a Magyar Estilap a táncok, dalok hiányát kifogásolta, az Egyetértésben Timár Szaniszló mondott lesújtó kritikát. A Magyar Nemzet kritikusa csak annyit tanult a darabból, hogy bort ne igyunk, mert be lehet tőle rúgni [23]. Molnár Ferenc elragadtatással írt a Budapesti Naplóban. 1902-ben, A bor 50. előadása alkalmából Bárdos Artúr méltatta a darab jelentőségét a Magyar Géniuszban: „Szerepe mint új irányt jelző műnek is föltétlenül jelentős. A népies törekvések •eleddig csak a népszínmű-irányban nyertek ideig-óráig talán kielégítő, rnanap már érdeklődésre és termelésre teljesen meddő talajt. Gárdonyi Géza darabja az első mű, mely a népdalok és csárda jelenetek adta színpadi hatással be nem éri, hanem igazi irodalmi hatását mélyebb intenczióban és önálló úton keresi" [24]. A Pesti Hírlapban Tóth Béla mondta ki először, hogy A borral az „oly sűrűn és oly régóta" óhajtott népdráma megszületett. A bor megírása után következnek az új Gárdonyi-darabok, de egy sem éri el annak sikerét. A Karácsonyi álom (1901.) betlehemes világa már idegen volt a kapitalista nagyvárossá fejlődő Budapesten. Gárdonyi akkor írt újra bájosát, amikor a faluba tért vissza, mint az Annuskában, amelyet Alexander Bernát érték dolgában A bor fölé helyezett [25]. Annuska apáca lesz című novella dramatizálásában az író Nagyistván Péter és Annuska történetében a falu életéből villant fel idilli képet. „Egyébként pedig bárányfelhő, csupa bárányfelhő az egész, melyek az ég alján vonulnak át, a napot egy pillanatra sem homályosítva el" — írta róla Fenyő Miksa [26]. A láthatatlan emberből dramatizált Zétát (1903.) a Fehér Anna (1905.) követi. Gárodnyinak ezt a darabját a Király Színház mutatta be Fedák Sárival a címszerepben. A darab sajnálatos bukásának a művésznő is részese volt, képtelen volt visszaadni a tébolyodott Fehér Anna utolsó jelenetét [27]. Figyelemre méltó a darab befejezése: Gárdonyi alkalmazza az ismert népballada befejezését is, Fehér Anna megátkozza Horváth bírót, de gyilkossággal is bosszút áll bátyja haláláért és saját becsületéért. A Fekete napban a harcos osztrákellenség, a szabadságharc emlékéhez való ragaszkodás dicsérendő, a későbbi Falusi verebek (1909.) egészen másképpen ábrázolja a városba került falusi lány sorsát, mint Brody Sándor. A darabban megvan a drámai mag a falusi bíró húgának és a szegényparaszt Zöldág Jani szerelmének történetében, de az író bohózattá alakítja: a fiatalok mérgezés hetyett tévedésből alaposan berúgnak. A Voimts-díj előadója. Négyessy László a Falusi Verebeket is említi •a díj odaítélésekor a következő darabok társaságában: Lengyel Menyhért: 318-