Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A Habsburg-segítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében

sereg pedig szétszéledt. A szétvert zsoldoshad roncsai a vidéket rabolták, fosztogatták. (Meglehetősen elkésve — október 14-én — adták ki a királyi parancsot, mely a palásti csatából megfutott zsoldosok elfogatására és kiszolgáltatására utasította az ország rendeit, főkapitányait és várnagyait). Így tehát Ferdinánd egyetlen serege, amely talán képes lett volna az Eger felé törő ellenséget feltartóztatni, csúfos módon megsemmisült [27]. A gyűlölt Castaldo ki sem mozdulhatott Erdélyből. A szultán által János Zsigmond visszahozására újból felszólított erdélyi nemesség a palásti vesztes csata hírére a császári tábornok fosztogató és lázongó csapatai ellen fordult. Maga Castaldo jelentette július 31-én: „Nem látok módot a menekülésre, tudom, hogy mindennek vége van." A kegyetltenül zsarolt nép meggyűlölte az idegen uralmat. ,,A parasztok az erdőkbe menekültek és összecsoportosultak oly célból, hogy azt, ami terméseikből még el nem pusztult, katonáink ellen megvédjék kik, hogy megélhessenek, kénytelenek eleséget rablás útján szerezni maguknak. Ilvképpen nem múlik el egyetlen nap sem, melyen valóságos csatározás ne folynék a két párt közt és mindkét részről halottak ne maradnának a csatatéren" — jelenti Castaldo Ferdinándnak augusztus 28-án [28]. A terményeiket erdőkbe rejtő parasztok az elszéledt, kóborló császári zsoldosokat csapatostól öldösték. így a király hiába buzdította Castaldot Eger megsegítésére. Hogy Castaldo Erdélyt egyenlőre mégis megtarthatta, az volt az oka, hogy Ali pasa a török fegyverek szerencséje és saját hiúsága által elvakítva, Erdély megszállása előtt előbb Szolnok és Eger megvételét határozta el. Ali budai pasa Eger elleni gyűlölete onnan származott, hogy a várból állandó és erőteljes portyákat hajtottak végre török területekre. „Ily csapások és vereségek, s a barbárnak oly nagy előmenetele után, — írja Istvánffy —, melylyel annyi várat s várost gyorsan elfoglalt, két sereget megvert s szétszórt, jóllehet egész Magyarországon jajszó hangzott; mégis a balszerencse dühe kielégítve nem volt, s a csapások újabb csapásokkal, s a vereségek újabb vereségekkel tetéz tettek. Ugyanis Ahmet és Ali egymással értekezvén, elhatározták a Ferdinánd által az ország szívében építtetett, s minden szükségesekkel sok időre ellátott Szolnokot, majd Egert, az országnak e még fennálló két bástyáját megostromolni, s ha az eddigi jó szerencse kedvez, a szerencsétlen nemzetet az élők sorából kitörölni. A szerencsében felfuvalkodott Ahmetnek szándéka volt a zavargó Erdélyre ütni, azt fegyverrel lecsendesíteni, s szandzsáksággá változtatni; de terve kivitelében két ok akadályozta; részint mert megtudta, hogy Castaldo és Bátori a végeket seregeikkel megszállták, sőt készen várják, kiknek seregét a hír a valóságnál nagyobbnak lenni állította; részint mert az említett helyek kiostromlására, melyek Budához közel levén, annak vidékét háborgatták, Ali által fontos okkal rábiratott

;' [29]. Castaldo császári hadvezér augusztus 16-án arról értesítette Szászsebes melletti táborából Miksa herceget, hogy Achmed pasa seregével a lippai hídon átkelt a Maroson, de még nem tudják biztosan, merre 327-