Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Szántó Imre: A Habsburg-segítség szerepe Eger vár 1552-es védelmében

megye jobbágyainak fele keljen fegyverbe és legkésőbb július 31-én Szikszón jelenjék meg. Ennek fejében megígérték, hogy a földesurak elengedik jobbágyaiknak a kilenced harmadrészét. Követeket küldtek a bányavárosokhoz és a felvidéki városokhoz, katonát, ágyút, lőszert kértek tőlük. Bebek Ferenc, Perényi Gábor négy-négy, Serédi Benedek egy ágyút ajánlottak fel [i23]. Ebből a segítségből azonban Eger vára vajmi keveset látott. A nemesek még az utolsó pillanatban is a parasztságra igyekeztek áthárítani saját birtokaik megvédésének terheit. Eger várát sorsára hagyta saját tulajdonosa, az egri püspök, annak minden nagybirtokosa és egész köznemessége. Borsod, Abaúj, Sáros, Gömör, Szepes és Ung vármegye szinte az utolsó pillanatban indította útnak pár híján 300 katonáját, de zsolddal még ezek sem voltak mindnyájan ellátva [24]. Pedig Ali pasa a Drégely környéki várak elfoglalásakor már pontosan megjelölte a török terjeszkedés irányát; Eger is veszedelemben forgott. Castaldo július 8-án Erdélyből azt írta Miksa hercegnek: ,.Az egri várnagyoknak jeleztem, mit kell csinálniok a vár megerősítése érdekében. Visszaírtak, hogy a vár már eléggé meg van erősítve, de hiányzanak a várvédők, a pénz és ágyúk is." Ugyancsak Castaldo július 19-én Tordáról az alábbi sorokban számol be Miksának az Egerben uralkodó helyzetről: „Ezenkívül az egri várnagyoktól levelet kaptam, amelyből értesültem, hogy a török vagy Szolnokot, vagy Egert szándékozik megtámadni. S mivel maga Eger vára nincs annyira megerősítve, hogy jól lehessen védelmezni, a várnagy által kért felszerelést elküldtem a magyarországi részekre és az Egerben lévő kapitányokhoz. De mivel az a város olyan nagy fontossággal bír, hogy annak elvesztése nem mást jelentene, mint Erdélyt mindenkor nagy veszedelembe és válságos helyzetbe hozni, úgy gondolom, hogy még nagyobb gondoskodást igényelne" [25], Miután Dobó hírét vette, hogy Temesvárott Losonczyt teljesen magára hagyták, július 26-án futárok által küldte szét a segélyadást sürgető királyi leveleket a felvidéki megyékhez, Bebekhez és Perényihez. Legjobb kémeit indította útnak Hatvanba, Budára és a délvidékre, akik meghozták a szomorú hírt Temesvár július 30-án történt elestéről [26]. Ferdinánd király a Nógrád megyei veszteségek után attól tartott, hogy Ali pasa győztes seregével a bányavárosokra tör. Ezért olaszokból, németekből és morvákból mintegy 10—12 000 főnyi sereget adott Teuf fel főkapitány vezérlete alá, hogy a Füleknél táborozó nemesség 7 000 főnyi csapatával egyesülve, Ali pasa ellen hadjáratot vezessen. Ali azonban a palásti mezőn augusztus 11-én nyílt csatában megverte a felfuvalkodott Teuffel zsoldosseregét, még mielőtt az egyesülhetett volna a nemesi seregekkel. Ez volt Mohács után az első nagyobb mezei ütközet magyarok és törökök között, most már német vezetés alatt. A császári zsoldosok vad futásban kerestek menedéket. Teuffel és Pallavicini 4 000 emberükkel fogságba estek, Sbardaletta váci püspök halva maradt a csatamezőn. A Füleknél összegyűlt nemesi felkelő 326-