Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

hetetlen, hiszen néha egyetlen fogalom alapos, jó kifejtése is igénybe vehet egész órát. Mit tud csinálni a nevelő 20—30 fogalommal egy órán? De még inkább kérdezhetjük, mit tudnak kezdeni tanítványaink enynyi új fogalommal egyszerre. Semmit! Ezért keli örülnünk annak, hogy új tanterveink az adatok, a mennyiségi követelmények jelentős csökkentését célozzák, földrajzban, történelemben, irodalomban és más tárgyakban. A nehézségek indokolatlan halmozódása előállhat abból is, hogy rosszul tervezzük meg az órát, s az új ismeretek tárgyalására, valamint azok gyakorlati alkalmazására kevés időt fordítunk, s emiatt az anyag megemésztetlen marad a tanulók számnára. Otthon csak rendkívüli nehézségek árán képesek azt megérteni. A gyakorlás elmaradása miatt történik rneg, hogy a házi feladatok is sokkal több nehézséget tartalmaznak, mint amennyi indokolt és pedagógiai szempontból megengedhető volna. Az előkészítés, illetve a gyakorlás hiányossága miatt fordul elő, hogy matematikai, fizikai, vagy más feladatokon órák hosszat ülnek a tanulók, sőt az is előfordul, hogy az egész délután rámegy a megoldási kísérletekre. Az előkészítés hiányosságának hibái közé tartozik az az eset is, amikor a nevelő nem tanulmányozza át a feladatnak szánt példákat, s nem látja előre, hogy a tanulóknak milyen nehézségekkel kell maid megbírkózniok. Hasonló a helyzet akkor, ha pl. magyar nyelv és irodalomból úgy adunk fel dolgozatot megírásra, hogy nem gondoljuk végig, mennyi utánjárásba, nehézségbe ütköznek a tanulók addig, amíg megfelelő anyag birtokába jutnak. Különösen azok a tanulók vannak kitéve rendkívüli megterhelésnek, akiknek a szülei nem tudnak segíteni az anyaggyűjtésben, akiknek nem áll rendelkezésre könyvtár, vagy más forrás. Az ilyen követelmények nemcsak szellemi megterheléssel járnak, érzelmi-akarati konfliktusokat is kiválthatnak, s arra kényszerítik a tanulót, hogy szabálytalan úton tegyen eleget a követelménynek. Indokolatlanul sok nehézség származik a nevelő szakmai sovinizniu sából, amit pedagógiai szűklátókörűségnek nevezhetünk. Sajnos, elég gyakori a pedagógusoknak ez a típusa. Ök meg vannak győződve róla. hogy tárgyuk az egyedül fontos, és hogy minden más elmellőzhető. E meggyőződés alapján hideg fejjel és szívtelen ül követelnek más tantárgyak rovására. Nekik nem okoz gondot, hogy éjfélig is tanulni kényszerül a diák. Azt sem bánják, ha a tanuló személyisége egyoldalúan fejlődik, mert csak egy dolgot látnak fontosnak: a saját szűk szakmai érdeküket. Az ilyen szűklátókörű, egyoldalú és hatásában konfliktusokkal járó szemlélet idegen a szocialista pedagógiától, melynek a sokoldalúan fejlett személyiség az embereszménye. Az igazán szocialista pedagógus követel, még pedig nagyon, de arra is vigyáz, hogy tanítványai egyéb feladatúknak is eleget tehessenek. A szocialista pedagógia a nevelést és oktatást sokoldalú, egységes folyamatnak tekinti, amelyben minden iskolai tantárgynak és óránkívüli tevékenységnek megvan a maga jól körülhatárolt szerepe. A szaktárgyi sovinizmus túllépi ezt a szerepet, és felborítja azt az egyensúlyt, amelyet a harmonikus nevelés érdekében a különböző tárgyak és tevé8