Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Pszichológia-oktatásunk korszerűsítésének néhány problémája

Az eddigiekben a korszerűség követelményét tartalmi elvként tárgyaltuk, Kétségtelen azonban, hogy ennek az elvnek konkrét kihatása van a főiskolai oktatási formákra, módszerekre is. Mit kíván meg a korszerűség elve a főiskolai előadások terén? Nézetünk szerint azt, hogy az előadások csomópont-szerűen ragadják meg az anyag legkorszerűbb, legfontosabb problémáit. Nem szükséges — és nem is lehetséges — az előadásokban a program, ill. a tankönyv által tárgyalt valamennyi problémát egyforma részletességgel tárgyalni. Ehelyett gazdaságosan és korszerűen akkor járunk el, ha csomópontként részletesebben tárgyaljuk anyagunk legfontosabb, legkorszerűbb kérdéseit, — a többi anyagrészt pedig inkább vázlatosan, áttekintően tárgyaljuk, esetleg el is hagyjuk. Miben áll a szemináriumi foglalkozások funkciója a korszerűség jegyében? Nyilvánvalóan abban, hogy a hallgatóknak gyakorlatias konkrét szemléleti anyagot nyújtson a téma köréből (különböző hospitálások, megfigyelések és ezek megbeszélései), — bemutassuk a pszichológia korszerű eszközeit, egyes modern eljárásmódjait (pszichológiai kísérletezés a szemináriumi gyakorlatokon) — és vitassunk meg fontos, időszerű problémákat modern pszichológiai szerzők műveinek elolvasása, egyes jellemző részletek feldolgozása alapján, (szemináriumi referátumok a hallgatók részéről, — ellentétes álláspontok szembehelyezése, megvitatása.) Kétségtelen, hogy jelenleg az ált. és gyermeklélektan számára együttesen rendelkezésre álló heti egy órás szeminárium kevés lehetőséget nyújt arra, hogy a korszerűség követelménye alapján alakítsuk ki az itt felvázolt szemináriumi típusokat. Ezért lenne kívánatos a szemináriumi órák növelése a főiskolai reform során. Az előadások és szemináriumok mellett a pszichológia legidőszerűbb, legkorszerűbb problémáinak tárgyalása, elmélyítése, leginkább a különböző fakultatív, és speciálkollégiumokon valósítható meg. A következőkben kifejtett álláspontok konkretizálását egy-egy példán kíséreljük meg realizálni. Hogyan érvényesíthető például az előadások csomópont-jellege a jelenlegi keretek között gondolkodva? Nézetünk szerint úgy, ha az általános és gyermeklélektan anyagában. minden nagy tárgykörben kiemelünk 1, legfeljebb két fontos súlyponti anyagrészt. Ezeket viszonylag nagyobb óraszámban tárgyaljuk. A csomóponton kívül álló részeket — tekintetbe véve a jelenlegi tankönyvhelyzetet, hallgatóink képességeit — célszerű rövidebben, áttekinthetően, vázlatosan tárgyalni az előadásokban. Ezen felül természetesen szükség van 1—2 összefoglaló előadásra a félév végén. Az eddigiekből következik, hogy az előadás csomópont-jellege alapján pszichológia-oktatásunkban a következő előadási típusokat különböztetjük meg: a) Az un. „csomópont-előadások"; b) A csomóponton kívül eső anyagrészeket tárgyaló áttekintő előadások ;