Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Berencz János: Pszichológia-oktatásunk korszerűsítésének néhány problémája

zik [8], Az egyéniség, személyiség fejlődését sajátságait a fiziológiai, idegrendszeri alapok és a társadalmi tényezők dialektikus kölcsönhatásából kell magyaráznunk. A személyiség minden egyes tényezőjénél, összetevőjénél (vérmérséklet, hajlam, képesség, tehetség, intelligencia, érdeklődés, jellem) következetesen tisztáznunk kell a fiziológiai alapokat és a társadalmi meghatározó tényezőket is. Az egyes lelki folyamatok analitikus bemutatásakor az alábbiakat kell a korszerűség alapján tisztáznunk: a) Mi a fiziológiai alapja a tárgyalt lelki folyamatnak? [9]. b) Mit tükröz a szóbanforgó lelki folyamat és milyen viszonyban áll a cselekvéshez? [10], c) Hogyan határozzák meg társadalmi tényezők a tárgyalt lelki folyamat sajátosságait, alakulását? [11]. A gyermeklélektan anyagához alapvető szempontjaink a következők: Hogyan hatnak a gyermekek különféle (fejlődési, csoport v. réteg-, egyéni) pszichikai folyamatainak alakulására a fiziológiai tényezők? (Az öröklés, az idegfolyamatok dinamikája és strukturája stb.) — Hogyan befolyásolják a társadalmi tényezők a gyermek fejlődését, érését? Az előzők során többször esett szo arról, hogy a korszerűség jegyében törekednünk kell a modern polgári pszichológiai irányzatok marxista kritikai tárgyalására. E téren az elmúlt évek során kétféle hiba volt tapasztalható a szocialista országok pszichológiai publikációiban: 1. Az egyik hibás tendencia a dogmatikus, sematikusan leegyszerűsítő, megalapozatlanul általánosító, túlzó bírálat. Ez hajlamos arra, hogy az imperializmus koraban a kapitalista országokban megjelenő valamennyi polgári szerzőtől származó pszichológiai művet egyaránt reakciósnak, tudománytalannak, kártékonynak ítéljen el. — Az ilyenféle — látszólag marxista— szocialista jelszavakat emlegető „kritikának" azonban — nincs köze a tudományos szocializmushoz, szembenáll a marxista tudományossággal. A dogmatikus kritika hibája ugyanis többszörös: a) Egyrészt, antimarxista módon sematikusan, hibásan fogja fel az osztályharcot, amikor úgy véli, hogy a mai kapitalista, imperialista országok értelmisége, konkréten pszichológusai — egyértelműen reakciósak, akik mind reakciós pszichológiai műveket jelentetnek meg [12]. b) Másrészt szem elől téveszti, hogy a pszichológia tudománya nem teljes egészében felépítményi jellegű, ezért lehetséges az, hogy konkrét megfigyelések, kutatások terén objektív, tudományos megállapításokhoz jutnak olyan pszichológusok is, akik nem állnak a dialektikus és történelmi materializmus talaján. c) Tudománytalanság mutatkozik abban, hogy számos dogmatikus kritika — az előzőkben röviden jellemzett tévedésektől vezettetve, eltekint egyes polgári szerzők műveinek konkrét marxista kritikájától és sematizálva, általánosságban maradva ítélkezik ahelyett, hogy a hibákat, tévedéseket a művek konkrét anyagában, megalapozottan mutatná ki. 85