Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Istók Barnabás: Gazdasági állataink életfenntartó energiaszükségletének egyszerű kiszámítása

Az elmondottakat figyelembe véve szükségesnek látszik az életfenn- * tartó táplálóanyag-szükséglettel és annak kiszámításával foglalkozni. Jelen sorok tárgya ennek megfelelően az életfenntartó keményítőérték szükséglet nagysága és egyszerű kiszámítása az állatok testsúlya szerint. Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet irodalma: Az életfenntartó táplálóanyag-szükséglet kérdésével csaknem min­den takarmányozási szakkönyv több-kevesebb részletességgel foglalko­zik. ha nem is mindegyik a legkisebb állattól a legnagyobbig teljes ösz­szefüggésben. Hazai viszonylatban legkimerítőbb e téren Baintner K. Takarmányozástana [1], melyben a legtöbb segítséget találtam az egyes hazai és külföldi szakírók adatait tartalmazó első számú táblázat Össze­állításához, s ahol az általam gyakorlati nehézkességük miatt fel nem so­rolt egyéb módszerek is megtalálhatók. Szarvasmarha-', sertés- és juhte­nyésztés vonalán a legkielégítőbb részletadatokat Schandl J. (14., 15., 16.) könyvei tartalmaznak, míg a baromfiak életfenntartó táplálóanyag­.szükségletének gerincét Csukás: Baromfitenyésztés [2] szolgáltatta. Vi­lágirodalmi vonatkozásban az életfenntartó táplálóanyag-szükséglettel Rubner (1854—1932.) foglalkozott igen részletesen, aki a testfelület alapján megállapította, hogy az állatok életfenntartó szükségletének nagysága a testsúly 0,66 hatványával fordítva arányos. Brody (1945.) módosítva e számot 0,73 hatvánnyal jelölte ezt meg. Törvényszerűsége­iknek érdekes alátámasztói Kauntz—Slanetz—Johnson (1957.), akik megállapították, hogy a testsúly fenntartásához szükséges takarmány mennyisége függ az állat testsúlyától (stb.-től), de nem függ az állatott korától. A francia mezőgazdasági szakirodalom a ,,Larousse"-ból [10] látha­tóan, fiatal, növendék és kifejlett különböző súlyú szarvasmarha, sertés és juhok életfenntartó táplálóanyag-szükségletét egyaránt megadja Nemcsak a francia állattenyésztés beszél külön életfenntartó és termelő táplálóanyag-szükségletről fiatal és növendék állatoknál is, de az angol és orosz nyelvű irodalomban is találunk erre utalást. Craddock— Turn­bull J. N. [4], 400—800 font súlyok (180—363 kg) közötti növendék­marhák külön életfenntartó és külön termelő energiaszükségletéről ír. A Szovjetunióban Szergovancev [18] már 1923—25-ben növekedő ser­tések külön életfenntartó és termelő táplálóanyag-szükségletéről tesz említést. Sture E. [17] tyúkok életfenntartó és Jourmaliat [6] borjak élet­fenntartó és a különböző súlygyarapodásnak megfelelő energiaszükség­letről ír. A német adatok többnyire Nehring [11] könyvéből származnak. Mindezekkel ellentétesnek látszik Hansson (1954.) véleménye, aki a növekedő állatok pontos életfenntartó szükségletének helyi, konkrét kiszámíthatatlanságáról ír. Ez viszont természetes is, hiszen biológiai értelemben valamely állat átlagtól eltérő jó, vagy rossz voltát ponto­san az eltérő tulajdonságai adják, amit kiszámítani előre lehetetlen, de aminek értékeléséhez feltétlenül szükség van magának az átlagnak is­meretére, aminek megállapítása jelen sorok célja is. ,5.90

Next

/
Oldalképek
Tartalom