Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Bende Sándor: Összefüggések a hazai csontoshalak agyvelejének anatómiája és az életmód között

re, ill. a poruson keresztül vastag véredénytörzsek nyomulnak az agyvelő belső részei felé. A lobus lateralisok oralis szélét áthidalja a chiasma nervorum opticorum. A chiasmából kiinduló tractus opticusok egészen vékonyak. Vékonyabbak a tractus olfactoriusnál is. A harcsának a testéhez és agy velejéhez viszonyítva egészen kis szeme van. 15. Amiurus nebulosus: A hypothalamus külső anatómiája lényegében a Silurus glanis agy velejének a hypothalamusával azonos. Lényegesebb morfológiai különbségnek csupán az mutatkozik, hogy a corpus mamillarék viszonylagosan nagyobbak, aminek egyrészt az a következménye, hogy a középvonalban csaknem összeérnek, másrészt az isthmus mesencephalit eltakarják. 16. Perca fluviatilis: A hypothalamus jellemző sajátsága, hogy a nagy, ovális alakú lobus lateralisok túlsúlyban vannak a kis térre összeszorított lobus medialisszal szemben. A legdominálóbb mégis az, hogy a hypothalamus oralis szélén, a tectumba lépő tractus opticusok olyan vastag átmérőjűek, amilyent az eddig ismertetett halaknál nem tapasztaltunk. 17. Lucioperca lucioperca: A hypothalamus viszonylag kicsi a többi agyrésszel szemben. Az ovális alakú lobus medialist jobb és baloldali részre osztja a recessus infundibuli. A vese alakú lobus lateralisok caudalis csúcsokkal összeérnek, oralis végük széttartó. A lobus medialis és a lobus lateralisok között futó sulcus interlobaris egészen mély. A vizsgált halak közül csak a Lucioperca luciopercánál tapasztalható, hogy a lobus medialis caudalis vége alatt teljesen elkülönülnek a corpus mamillarék. A tractus opticusok a süllőnél is vastagok, azonban nem érik el a Perca fluviatilis tractus opticusának a méreteit. 18. Acer ina cernua: A hypothalamus lobus lateralisai nagy, zsemle alakú lebenyek. A lobus medialisszal együtt jelentékenyen kiemelkednek az agyvelő ventralis felszínén. Egyébként nem mutatkozik különbség a Lucioperca lucioperca és az Acerina cernua hypothalamusa között. D) Telencephalon 1. Esox lucius: Az Esox lucius előagya a többi agyszakaszhoz viszonyítva eléggé kicsinek tartható s ami még jellemzőbb dorsalís felszínén tagoltságot alig mutat. A sulcus ypsiloniformis elmosódott. Az epistriatum tuberculumai éppen hogy kivehetők. •—• Ventralis felszínén jól kiemelkedik a regio olfactoria. A regio olfactoriát az epistriatumtól fovea endorhinalis választja el. A lekerekített élű gúlához hasonló bulbus olfactor i493 V