Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Szőkefalvy-Nagy Zoltán: Adatok a hazai kémiai tanszékek történetéhez II. (Kerekes Ferenc)

működött. Egy évvel Pethe könyve előtt Kerekes már kiadott egy könyvet, amelyben kémiai fogalmak megnevezésére is szükség volt. Ennek a ,,Baromorvos-könyv"-nek bevezetésében említi, hogy a magyar szakkifejezések keresése érdekében „fűtői-fától, magyarországi és erdélyi magyaroktól, tudakozódtam ..." [3] Nem tudhatni tehát, hogy miért, de nem követte elődeit kémiai nyelvezetükben, de nem követte erre vonatkozó elveikben sem. Míg azok igen nagy munkával igyekeztek minden kémiai fogalom számára megfelelő magyar szavat keresni, vagy alkotni, ő szinte azt a mértékletességet tanúsította, amilyennel a mai magyar kémikus alkalmazza a. magyar szavakat a nemzetközi elnevezések mellett. Kerekes mindenhol, ahol új elem megnevezésére volt szükség, lehetőleg a nemzetközi elnevezést használta. A „régi értzek"-et, vagyis azt a hét fémet, amit régóta ismerünk, természetesen a köznyelv szavaival jelölte meg. Azoknak az elemeknek a számára, amelyeket a német nyelvben, a nemzetközi elnevezéstől eltérően neveztek meg, készített Kerekes is magyar megfelelőt, azonban ezeket az új kifejezéseket csak elvétve, s egészen alárendelten alkalmazta csak. Ilyenek például: hidrogén éghető levegő, nitrogén („azót") = salétromszerző, szén = szénalak. Az akkor még szétbonthatatlannak tartott baritföldet: sujagföldnek, a kovaföldet: kovartz-földnek nevezte, majd amikor e „földek"-ben levő elemeket is sikerült előállítani, sugaj-föld értzbázis-ról, illetve kovartzértz-ről beszélt. E nehézkes kifejezéseket magyarázatként használta azonban csak, a nemzetközi elnevezés meghonosításán szorgoskodott. Az 1829-ben napvilágot látott Schuster-féle hírhedt kémiai műnyelv a debreceni főiskolára Kerekes kémia-professzorsága alatt nem jutott be, s nem tudott ott bázist kiépíteni magának ez idő alatt. A kémiai elemek elnevezése mellett abban az időben világszerte általánosan használták a Berzelius-féle jeleket. Ezt Kerekes, noha minden valószínűség szerint ismerte ezeket, nem alkalmazta. A „régi értzek"-ről szólva megemlítette, lehet, hogy csak érdekesség kedvéért, ezeknek a fémeknek alkémista jelöléseit (a hét bolygó jelét), de ezeket sem alkalmazta sehol máshol. A jelek, rövidítések mellőzése a kémia tárgyalását így feltétlenül nehézkesebbé tette. 5. Kerekes, mint kémia-tanár Kerekes Ferenc kémiai működésének ismertetését nem fejezhetjük be anélkül, hogy ne szóljunk néhány szót arról, milyen befolyást gyakorolt tanítványaira, mennyire sikerült őket a kémia lelkes híveivé nevelni. A gyászjelentések, nekrológok meglehetősen megbízhatatlan forrásoknak tekinthetők e téren, sokszor igyekeznek ugyanis a valóságot szebb színben feltüntetni. Kerekes nevelői befolyását, egyben kémiatanári buzgalmát sokkal inkább bizonyítja az az adat, amelyet fia feljegyzéséből tudunk. 1830-ban, a lengyel forradalom táján Rakovszky 2i* 419