Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

III. Tanulmányok a természettudományok köréből - Dr. Zétényi Endre: Albert Ferenc

Irodalmi munkásságát — az említetteken kívül — még a következő cikkek tanúsítják: 1. Allgemeiner Briefesteder. Pesth 1842. 2. Neuestes polytechnisches (!) Recept. Taschenbuch. (Leipzig und Pesth 1845.) 3. A napfogyatkozásról. Eger, 1851. 4. A naprendszerről. Eger. 5. Magyar nyelvtan. Eger, 1853. 6. Német nyelvtan. Eger, 1853. 7. Huldigungsgruss. (1854.) 8. Freudengruss. (1854.) 9. Magyarország államtana. 10. Kéziratban megmaradt a német irodalom története. 11. Az erőműtan kézikönyve. 12. A szakcsillagászat kézikönyve. 13. Népszerű csillagtan. Ezeken kívül 21 kötetet kitevő jegyzeteit említenek meg, melyet eddig nem dolgozott fel senki. Irogatott Egerben alkalmi verseket is, Petőfi költeményeiből pedig németre fordított. A tudós tanfelügyelő Közéleti szereplése még ezekben sem merült ki. 1872. táján Heves és Külső Szolnok vármegyék kir. tanfelügyelőjévé nevezték ki. A tudós csillagász a megye közoktatásának élére került. Idős kora dacára szekérre ült és sorra látogatta megyéje népiskoláit. 1876-ban pl. mintegy 176 iskolát vizsgált meg, kritikával élt felfelé, lefelé. Említi, hogy 22 iskolát meg kellett rónia, ugyanakkor erőteljesen felemelte szavát az iskolák anyagi támogatása és új polgári iskolák létesítése érdekében. Az Eger című hetilapban tette közzé látogatása eredményét és bírálatát. Népoktatási cikkei elég gyakoriak az említett hetilapban. Az 1877—1880. között több jelentése jutott a nyilvánosság elé. Már Tittel felhívta Albert Ferenc figyelmét a népoktatásra: „Nézze meg a népiskoláink állapotát, a magyar tanárok, néptanítók és azok özvegyei, árváinak mostoha sorsát." Ezen emlékek tanfelügyelő korában mind felelevenedtek előtte. Ilyen hasznos, munkásnapokat élt utolsó éveiben is. Veréb János érseki portás-hajdú így emlékezett meg róla később: „Amolyan magyarruhás, sarkantyús-csizmás, kicsi vékony forma, szakállas, őszes ember volt, ott lakott a Széchenyi utcában, az úgynevezett alapítványházban. Míg dolgozott, mindennap feljárt a toronyba." Szelid alakja hozzátartozott a Lyceum környékéhez, mint e komor barokk épülethez annak hatalmas oszlopai, boltívei, vagy az ósdi torony terasz. Az „Eger" című hetilap, melynek oly aktív munkatársa volt, az 1883. augusztus 16-án megjelent számában, az úgynevezett Hírfűzér -406