Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

ménynél. Ezek jobban megmaradnak, bevésődnek és biztos alapjaivá válhatnak egy közös és bonyolultabb iskolai elemzésnek. Az előzőekben szóltunk a közlés nevelő szerepéről. Nyilvánvaló, hogy a beszélgetés is nevel. Míg azonban a közlésben a nevelő folyamatos beszéde, aktivitása hat, a beszélgetésben a tanuló önálló és összefüggő tevékenysége az, ami maradandó nyomot hagy értelmi és erkölcsi szempontból egyaránt. Mind a két meghatározás fontos: az önálló tevékenység is és az összefüggő tevékenység is. Ha ugyanis nem önálló, akkor nem annyira a tanuló tevékenysége hat, hanem a közlés. Szaggatottságánál fogva azonban csökkentett mértékben. Ha nem összefüggő a tevékenység, azaz nem kapcsolódnak szervesen egymásba a tevékenység egyes mozzanatai, akkor mint hiányos mozzanatsor, veszít értékéből. A hézagok erősen negatív hatásúak, és csökkentik a magukban pozitív mozzanatok értékes benyomásait. A beszélgetés különböző típusaival ezúttal nem tudunk részletesebben foglalkozni. Az egyes tantárgyak és azokon belül a változatos tanítási egységek a típusok nagyobb számú variánsainak ismertetését tennék szükségessé még akkor is, ha csak a leggyakoribb eljárások summázására szorítkoznánk. Viszont igen jelentős pedagógiai segítséget kapnának a gyakorló nevelők, ha az egyes szaktárgyak tanításában ismétlődő beszélgetési típusokra határozottabb útmutatást adna a szakirodalom. Feltűnően jobbak és eredményesebbek azok a tanítási órák, amelyekben érezhető a beszélgetés módozatainak tudatos megválasztása éppen az ismert szakkönyvek javaslatainak alkalmazása alapján. A tanítási órák legkritikusabb mozzanatai általában a beszélgetési próbálkozások. Az alapprobléma legtöbbször a nevelői kérdés helyes, — tárgyhoz mért, s a célhoz igazodó, — megfogalmazása. Nyugodtan beszélhetünk ilyen szempontból a nevelő kérdéskultúrájáról. Inkább erről, mint technikáról. Jól mondja Usinszkij, hogy egy tanítói kérdésben benne van a nevelő általános műveltsége, szaktudása, pedagógiai érettsége, gyermekszeretete és egész egyénisége. Rámutat arra is Usinszkij, hogy milyen lényeges elhatárolni a kérdéseket, különbségeket tenni fő és alkérdés között, s hogy milyen fontos világosan látni ezeknek láncolatát és egymásba kapcsolódását [25], Igen örvendetes, hogy újabban egyre több figyelem irányul az oktatás ezen problémáira is [28]. A helyes útat kereső és nem egyszer meg is mutató megoldások komoly elvi irányítást adnak a gyakorló pedagógusoknak. Ugyanakkor biztató is, hogy egyre tovább jutunk a tanulók aktivitását segítő és előkészítő eljárások helyes módjainak feltárásában [27]. * * * Az iskolareform, az új tanterv határozottan igényli is, hogy a problémákkal kimerítőbben foglalkozzunk. Régi módszerekkel új oktatási és nevelési feladatokat megoldani nem lehet eredményesen. Lehet jó módszer a régi eljárás is bizonyos 38