Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről

De sem az előzetesen tájékoztató, sem a megoldásokat lezáró közlés nem mehet túl azokon a határokon, amelyeket a cél és a tananyag megszab. Ezeken a határokon túllépő közlés lehet pillanatnyilag hatásos, de nem hasznos. Míg a célirányos, rövid közlés fokozhatja az aktivitást, addig az indokolatlanul terjengős közlés csakis az aktivitás kárára nyúlhat el. , A közlés beszélgetést készít elő, beszélgetést tesz tartalmasabbá, szemléletesebbé, beszélgetést egészít ki, beszélgetéssel elért eredményeket zár le, és mutat túl is az elért eredményeken. 3. A kézzelfogható közös munkát, — a sikereset s a kevésbé eredményeset egyaránt. — közvetlenül és azonnal a beszélgetés tükrözi. ,,A beszélgetés lényege abban áll, hogy valamennyi tanulóból intellektuális aktivitást vált ki, s így lehetőséget teremt arra, hogy önállóan állapítsanak meg kapcsolatokat, és vonjanak le következtetéseket a tanulmányozott tárgyak és jelenségek alapján" [22], A kérdés és feleletből álló beszélgetés az ellenőrzésen kívül legtöbb esetben nem más, mint a jelenségeknek vagy eseményeknek a nevelővel együtt végzett tanulói vizsgálódása, elemzése, értelmezése. Közvetlen célja az, hogy a tanuló a jelenséget és a jelenségek közti összefüggéseket megismerje, az események közti kapcsolatokat felfogja, valamint, hogy adott esetekben hasznos következtetéseket is vonjon a nevelő segítségével. Végső célja pedig az, hogy megtanuljon a gyermek jelenségeket önállóan és helyesen vizsgálni, illetve eseményeket elemezni. Hasonló feladatokat megoldó közös (nevelői és tanulói) beszélgetéseknek el kell vezetni a gyermeket oda, hogy bizonyos idő múlva felszólításunkra önállóan oldja meg az eléje tárt feladatot, legyen az a feladat vizsgálódás, megfigyelés, ismeretalkalmazás, elemzés, ismerethezjutás, vagy bármilyen más feladat. ,,E módszer fontos kritériuma, hogy a tanulók a pedagógus vezetésével ugyan, de lényegében a saját erejükből jutnak el az új ismeretekhez, mintegy nekik, maguknak kell azt felfedezniük" [23]. A beszélgetés úgy függ össze az előbbi két eljárással, hogy a közlés és a beszélgetés hozzásegítik a tanulókat bizonyos utasítások megértéséhez és azok helyes végrehajtásához. Ezért nem úgy kell felfogni a beszélgetést, mint minden témakörön belül egyformán és végig ugyanolyan módon alkalmazandó módszert, hanem úgy, hogy a beszélgetés a hasonló feladatmegoldások sorában fokozatosan egyre inkább a tanuló feladatmegoldásává válik, a nevelő pedig ennek megfelelően a kérdezés, a segítés és az irányítás helyett mindinkább megoldásokra szólít fel, illetve a feladatmegjelöléseket szervezi. Ha nem így fogjuk fel a beszélgetést, nemcsak fölösleges munkát vállalunk magunkra, hanem súlyos károkat okozunk a gyermeknek is. Gúzsba kötjük értelmi erőit. Tétlenségre kárhoztatjuk. Megakasztjuk önálló tevékenységében. Megfosztjuk az önálió tevékenység gyakorlásától, s ezzel fejlődésében gátoljuk, illetve hátráltatjuk. Ügy senki sem fejlődik, hogy végig megoldanak helyette mindent, hanem csakis úgy, 36