Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Nagy József: Hámán Kató
alázva testben, lélekben összetörve, emberroncsként kerüljön ki a börtönből, hanem osztályöntudatosan, acélos akarattal és izmokkal vezethessük vissza a felszabadító munkában való részvételhez" [41]. Ez a levél is példája öntudatosságának és egyben szerénységének is. Az egész levél a proletariátus nyomorúságos helyzetét festi meg és tervet dolgoz ki annak megváltoztatására. Arra azonban még csak egy szóval sem céloz, hogy sem ő, sem férje nem tud állandó keresethez jutni, mert nevük minden üzemben fekete listán szerepel. Ezt Hámán Kató magánügynek tartotta és rendkívül szégyellte volna, ha saját érdekében kellett volna valamit kérni a párttól. Olyan kommunista volt, aki csak adni akart a mozgalomnak, anélkül, hogy ellenszolgáltatást várt volna. Különösen nagy gondot fordított Hámán Kató a fiatalokra, a KIMSZ tagokra. Őket tartotta a jövendő harcosainak és nem volt közömbös számára a fejlődésük. Nagyon sokat tartózkodott fiatalok között, az idősebb, tapasztaltabb barát szavával segítette fejlődésüket, emberré formálódásukat. Ö aki az illegális pártmunka közben meglehetősen zárkózott volt, a fiatalok körében teljesen felengedett zárkózottságából, Ilyenkor csak Kató néni volt, aki megértette és támogatta a fiatalokat. Egyik elvtársnő, aki mint ifjúkommunista dolgozott vele, úgy jellemezte: „Mindenkihez jó volt, mindenkin segíteni akart és egy kicsit mindenki anyjának tekintette" [42], Egyik alkalommal egy 18 éves kislányt engedtek ki a toloncházból, ahová egy tüntetés után került. A lánynak sem rokona, sem ismerőse nem volt Pesten. A kislány ki volt téve a lezüllés veszélyének. Hámán Kató vette magához az éhes lerongyolódott gyermeket, s miután ruhát, cipőt szerzett neki elhelyezte egy gyárba dolgozni és továbbra is figyelemmel kísérte életét [43], Határozott kommunista kiállása miatt bízták rá a Vörös Segély titkári teendőinek az ellátását is. Ez igen nagy és felelősségteljes munka volt, nagy emberismeretet és emberszeretetet követelt. Rengeteg volt a bebörtönzött politikai fogoly és még több volt ezeknek a hozzátartozója. A Vörös Segély vezetőjének kellett kialakítani egy széles hálózatot, amely felmérje a segítésre szorulókat, és ugyanakkor olyan családokat is keressen akik támogatást is tudnak adni a Vörös Segélynek. Természetesen arra nem lehetett számítani, hogy az uralkodó osztály tagjai nyújtanak támogatást, hanem éppen a munkáslakta kerületeket kellett felkeresni és itt kiépíteni a Vörös Segély hálózatot. A külvárosokban azonban nemcsak a munkások, hanem sok esetben a kisiparosok is támogatták a Vörös Segélyt. Pénzt vagy élelmet adtak, vagy élelmezték a bebörtönzöttek hozzátartozóit. Különösen ünnepek előtt lendült fel a VS munkája. Szinte minden szervezett munkás lakásában úgy sütöttek, főztek, hogy gondoltak azokra is akik börtönben ültek. Itt aztán ismét nagy szerepe volt a Kimsz tagjainak. Az összegyűlt élelmet vagy ruhaneműt, amennyiben közvetlen hozzátartozója nem volt a bebörtönzöttnek, rendszerint az ifjak szállították be a politikai foglyokhoz. Hogy mindezt a munkát kitűnően látta el Hámán Kató, arról az ő idejében kiterjedt és jól működő VS hálózat tanúskodott. Azok a mun366-