Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

lasztott, nehogy tehát elébb ellenségemmé mint barátommá tegyem, tsak Te néked írok, hogy ezek szerént felelhetsz. Te pedig Barátom ne engedd magadat az illyenek által eltsábíttatni. Sőt (ezt egyedül magadnak írom) fogjuk köz erővel a' dolgot, ne hogy a' pápista magyarság, a' kiké mindazonáltal nem. a' legtisztább magyarság, felsőségre emelje magát, 's a' nyelvben is, mint egyebekben törvényt osszon. (Kiemelés tőlem. LI.) Én óhajtanám, hogy eggy tiszta magyarságú Reformálttól került grammatica állana most fel. Es hogy ha arról is azt mondhatnánk örvendetesen, a' mit a' Gotsched Német grammaticájárói megjegyez Gessner, vagy Nie. Niclas (Isagog. ad. Erud. Univers. p. 106.): Imprimis etiam hoc commodi peperit illa grammatica, quod earn Pontificii homines, tamquam Divinum sidus secuti sunt et emendarunt paulatim suam barbariem. Itt is rosszabb németek voltak hát a' Pápisták, mint a protestánsok, és az úgy van rendszerint, a' hol eggy nemzetnek e' két vallása vagyon, mert a Pápistákkal eleitől fogva gyakorlottabb vólt és betsesebb vólt a' Római Nyelv annak a' vallásba való nagy befolyása miatt, mint akármelly más született nyelv. Sőt ha te néked úgy tetszik, nem akartam e nyelv vizsgálást és ítélést vagy így, vagy valamiben tetszésed szerint változtatva kiadni, melly sokaknak tanúságokra lenne. — A' Dayka sok írását Debreczeni vásárkor elküldöm, mert a' posta pénzt annyiszor nem érdemli" [71]. Ez a befejezés félreérthetetlenül támasztja alá, mintegy igazolja a korábban elmondottakat. Mint láttuk Földi egy szikrányit sem hajlandó engedni a nyelv kérdéseiben, ha a nyelvrontás lehetőségét látja az adott nyelvi vonatkozású munkában. Bírálata — ha jól megfigyeljük •— igen alapos, jól átgondolt munka, olyan képzett szakember tudásáról vall, aki az adott kérdés legapróbb vonatkozásaiban is tájékozott. Érthető ez, hisz híres kéziratos nyelvtanát már elkészítette, amely szintén szerzője kiváló felkészültségét, a témában való alapos elmélyedését bizonyítja, s ,,mind az egykori nyelvművelés, mind a mai nyelvtudomány szempontjából rendkívül értékes. . ." munka. Kiváltképp, ha figyelembe vesszük, hogy ,,. . . nemcsak a pozitív normatív szabályokat fogalmazza meg, hanem gyakran a negatív, tiltó rendelkezéseket is, amelyek a dolog természeténél fogva általában provinciális, dialektális nyelvi sajátosságok" [72], Szóban forgó bírálatában is érvényesíteni tudja mindezt s éppen azzal válik kritikája különös jelentőségűvé, hogy a nyelvi provincializmus Daykánál fellelhető megnyilvánulásait teszi alapos elemzés tárgyává. És föltétlenül neki kell igazat adnunk az általa kiragadott, vitás kérdésekben, — elismerve persze Daykánál is a szándék nemességét, s azt, hogy azért műve negatívumaival is szolgálni tudott az ügynek, mint számos más, hozzá hasonló, korabeli próbálkozás. Ilymódon Földi nemcsak a Debreceni Grammatika megalapozásánál játszott döntő szerepet [73], hanem az úgynevezett „irodalmi nyelvi egyesülés" létrejöttének folyamatában is, mégpedig ennek az 1791—94. közötti időszakra eső szakaszában, amikor Kazinczy és köre különös intenzitással munkálkodik e nagy és nemes feladat magoldásán [74]. Földi is a Kazinczy-kör [75] levelező tagja, leveleiben kellő célzatossággal fejti ki véleményét egy-egy nyelvi kér301-