Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Lőkös István: Dayka Gábor utóélete I. (1787—1800.)

rabod megerősített az eránt, hogy Alagyákra Te vagy és Dayka a legszerentsésebb író! Daykának az Orpheusban eggy jó Alcaicusa is van. £28]." (Kiemelés tőlem. LI.). 1791. január 7-én Aranka Györgyhöz írt levelében már egy teljes Dayka-vers másolatát is közli a címzettel: ,,Ez a köszöntő, reménylem, tetszésedre lessz. írta "Újhelyi DAYKA GÁBOR, Egri kis pap. Erzsébet, ha neved nyárban esett volna: Sugárival a Nap néked hódolna, Örömre derülne Egernek tájéka. Űj fénybe borúina Erzsébet hajléka. Most, midőn elhagyta előbbi járását, S Nilas jegye felé vette útazását, Mást nem tehet, hanem a telet enyhíti, S a mennyire lehet napodat szépíti. O, ha én Nap volnék! téli karikámat El-mellőzvén, futnám tavaszi pályámat. Városunkra vidám világot hintenék, Tsendes lakhellyedre öröm fényt öntenék. Ablakodon által sugárom bé-hatna, Játszadozva majd itt, majd amott múlatna. Majd szemeid tüzét, majd rózsa színedet Tsókolná, s azonban meg-lopná kebledet. S enyelegne, míglen a Napest el jőne, S utolsó sugárom a szívedre lőne [29]!" 1791. január 22-én Döme Károlynak írt levelében szól ismét dicsérőleg Daykáról közölvén, hogy „Dayka igen jó darabkákat küldött nékem," (Kiemelés tőlem. LI.) majd a továbbiakban tudósítja a címzettet hogy Daykát is megkérte ugyanazon vers lefordítására, amelyre őt (ti. Dömét) is megkérte, s amelynek átültetésével maga is kísérletezett: ,,Kértem (ti. Daykát), fordítsa azt Secundusból, a mire téged is kértelek: Langudius e dulci certamine etc . . . Magam is hozzáfogtam, de ezzel sem lehet meg-elégedni [31]." Mint megjegyzi. Dayka átültetését sem tartja megfelelőnek [32], éppen ezért azt javasolja, mindhárman dolgozzanak a fordításon mindaddig, amíg a kellő művészi fokot valamelyikük eléri. Ezután közli levelében a maga fordítását [33], majd kéri Dömét, igyekezzék ő is a munkával: „Igyekezz, édes Barátom, ezt te is fordítani, hadd lássuk, mit tehetünk hárman [34]." 1791. április 10-i levelében (Döméhez) ismét visszatér e problémához, hangsúlyozva itt is Dayka költői kiválóságát: „Secundusnak Alagyáján nem fogsz te haszontalan dolgozni. Ha indulatos Tisztelőd javallását nem magyarázod meg-nem érdemlett ditséretre, s nyájaskodó tsapodárságra, el-fogod hinni, hogy Alagyát még Magyar szebben sohasem írt, mint Te és DAYKA [35]." (Kiemelés tőlem. LI.). Kiderül itt persze az is, hogy Kazinczy Döme iránti szimpátiája sem marad el sokban a Daykával szemben tanúsított rokonszenv mögött. Érthető, hisz Döme itt még együtt fut Daykával egy a Kazinczy által kijelölt és vezetett irodalmi irányvonalon. De tegyük hozzá mindjárt: nem sokáig! A mester és tanítványa között hamarosan áthidalhatatlan ideológiai szakadék támad, Döme ugyanis végérvényesen a reakció táborához csatlakozik hátatfordítva annak a nemes szándékú programnak, 296-