Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)
I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Kovács Vendel: Az utasítás, közlés és beszélgetés dialektikus összefüggéseiről
Az utasítás aktivitásra szólít fel. Kimondott célja a cselekedtetés, az erőfeszítésekre való felszólítás, ösztönzés. Olyan műveletekre való mozgósítás, amelyeket már előbb közösen és eredményesen többször is elvégeztek: a nevelő és a tanulók. A közlés ismertetheti a cselekvést, a műveletek helyes elvégzését. A beszélgetés közös feladatmegoldásokban megvilágítja valamely tevékenység alkalmazásának helyes módját. A cselekvésre, — akár irányított, akár önálló, — az utasítás szólít fel. S nem mindegy, hogy mikor, milyen körülmények között és hogyan alkalmazzuk mind a hármat a mozgósításért, a fontos tevékenységben való jártasság magasabb-magasabb fokának eléréséért. * * * Hasznosnak látszik tehát, ha kissé részletesebben is foglalkozunk az utasítás lényegével, céljával, feladatával a közlés és beszélgetés kölcsönhatásában, továbbá mind a három eljárás egy célra törő, egy közös célt megvalósító funkciójával, az aktivitásra való nevelésben betöltött és kölcsönösen összefüggő szerepükkel. 1. Az utasítás célja, — mint már mondottuk — az, hogy a gyereket valamely cselekvés elvégzésére, valamely feladat végrehajtására hívja fel a nevelő. A cél tehát a gyerek tevékenykedtetése bizonyos műveletek begyakoroltatása érdekében. De ezt sem önmagáért, hanem a hasznos feladatok önálló és biztos megoldása kedvéért. A gyakorlatban való alkalmazása nem mondható elég tudatosnak. A nevelők jelentős része határozatlanul és bizonytalanul utasít. Az ingadozás szükségessé teszi, hogy rámutassunk az utasítás eredményes alkalmazásának körülményeire: a) Értelmetlen az utasítás olyan esetekben, amikor a gyerek még tájékozatlan a feladatmegoldást illetően. Nem lehet pl. felszólítani a tanulókat a VI. osztályban arra, hogy nézzék a lucernát és beszéljenek virágjáról, terméséről, ha nem emlékeznek az V. osztályból a pillangós növények virágjainak és terméseinek jellemzőire. b) Ha viszont indokoltnak és megalapozottnak látjuk az utasítást, engedjünk időt arra, hogy a tanuló a megoldással próbálkozzék és megbirkózzék [11], Az olyan formális felszólítások, amelyek minden esetben ugyanolyan minőségű beszélgetéssé válnak, fölösleges időtöltések. Utasításunkból éreznie kell a tanulónak, — következetes eljárásunk alapján, — hogy a megoldás rá vár, s nem oldja meg helyette senki, mert ez most már az ő feladata, az ő kötelessége. Nem fordulhat elő pl. az, hogy a 36. betű ismertetésekor is olyan bizonytalanok legyenek a tanulók a betűben előforduló vonalelemek felismerésében és megfogalmazásában, mint pl. az első 4—5 betű megismerésekor. Ha mégis ezt tapasztalnánk, felül kell vizsgálnunk eljárásainkat, elsősorban az utasítás alkalmazásainak szempontjából, az ismeretek folyamatos működtetése szempontjából [12], c) Vigyáznunk kell arra is, hogy az indokolt utasításokat ne keverjük fölösleges közlésekkel. Ha pl. az osztályban a tanéveleii ismétlés során arra szólítjuk fel a tanulókat, hogy mondják el, mikor teszünk 28