Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

mátus kollégiumainak sok-sok hibáját és néhány előnyös oldalát. A Ratio Educationis igyekezett volna az elmaradt magyar iskolaügyön segíteni és az idejétmúlt latin nyelvű retorikus iskolát reál-elemekkel felfrissíteni [134], E helyes irányzat azonban igen alacsony hatásfokkal birt, mert sem anyagi eszközök, sem megfelelő tanárok nem voltak érvényesítéséhez. II. József sokat tett a népoktatás mennyiségi kiterjesztése érdekében a gimnáziumok és a felsőoktatás rovására. — 1790 röpiratai tehát méltán mondottak súlyos kritikát iskoláink munkájáról. A kritikai megjegyzések éle a középfokú oktatás latin nyelve és elavult tanítási anyaga, tehát a retorikus nevelési eszmény kizárólagos uralma ellen irányul, magyar tanítási nyelvet sürget és hasznosabb tanítási anyagot, mai kifejezéssel élve, tananyagkorszerűsítést. A legáltalánosabb mozzanat a követelésekben a nemzeti nyelven történő oktatás, hiszen ez következik Bessenyei kiinduló tételéből, a tudományok közönségessé tétele által előmozdítható közboldogság eszméjéből. A Jámbor Szándékot idézzük legelőször: „Most azon vagyunk, hogy a jóféle született magyarokból először deákot, azután németet, tótot, franciát, olaszt csináljunk, úgy, hogy utoljára a magyar nyelvet is elfelejtsék: holott a dolognak természete hozná magával, hogy először a magok nyelveken tanulnák meg mindazt, ami szükséges, azután gyakorolnák magokat az idegen nyelvekben." A franciák a maguk akadémiája által már elérték, „hogy a maga született nyelveken mindenféle tudományokat tanulhatnak, és amely időt azelőtt idegen nyelvek tanulására vesztegettek, azt mindjárt dologra és valóságra fordíthatják." A lényeg tehát az, hogy az anyanyelven a gyermek hamarabb elsajátítja a tudományokat, mint az idegenen. A kevésbé tehetséges gyermekeket a latin (vagy a nemrég erőszakolt német) egyenesen elriasztja az iskolától. „Ne szoríttasson az ifjúság szükségtelen dolgok tanulására — veti fel a Hazafiak tüköré — Elidegeníttetnek s lenyomatnak a nyelvek tanulásával a gyengébbek, csalattatnak az együgyű szülék: hadd tanulják közönségesen, mi pedig pallérozzuk anyai nyelvünket. . ." [135] A magyar nyelvet természetes jogaiba kell iktatni, és kétségkívül ide tartozik az is, „hogy alsóbb és felsőbb oskolákba mindenütt, a magyar nemzet között minden alsóbb és felsőbb leckék és tudományok, amenynyiben a dolog és tudományoknak mivoltok engedi, magyar nyelven taníttassanak szükségesképpen." Ifjúságunknak az a nagy haszna lenne ebből, „hogy magát a dolgot és akármelyik tudományt anyai nyelven, könnyebben, tisztábban és hamarabb felvenné, mint sem akármelyik idegen nyelven" [136]. Kazinczy szerint könnyen bevezethetjük a magyar nyelvű iskolai tanítást, „mivel már ekkoráig is sok magyar könyveink vannak, a szükségeseket pedig tanultjaink elkészíteni készek lesznek." És mint egy hadvezér, büszkeséggel tart seregszemlét a magyar tudós férfiak felett, felsorolja, hol, melyik városban ki áll készen arra, hogy valamilyen tudományt magyarra tegyen át. A felsorolás a nemzeti cél érdekében félretesz minden felekezeti elfogultságot [137], 248-