Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

tudományok nélkül. Mindez az adott pillanatban elsősorban a nemzeti nyelvvel való összefüggésben jelenik meg: ime, mindenhez tudomány kellene, de az nem emelhető ma már magas fokra és nem tehető általánossá, csak az anyanyelven. Már Bessenyei támadja az egyoldalú jogászi szemléletet a magyar közgondolkodásban. „Nem a hát első kötelesség, tudomány egy hazában, hogy tudjam játszani a pernek ugrásit. . . arrul kell elmélkedni, mi módon légyen egy nemzet bölcs és gazdag. Van-é nagy tudományokra útja? Virágzik-é benne minden kézi mesterség. . ." [106]. A Jámbor Szándékban ismét figyelemreméltó sorokat találunk a tudatlanság és a szegénység összefüggéseiről, még ha a kettő egyelőre nem mint egymás következménye, hanem párhuzamosan mint a nemzet boldogságának akadályai szerepelnek. „A szegénység és a tudatlanság egy húron pendül. Sőt mindenik kiterjed a másikra." Kazinczy Orpheusának harmadik tárgya „a magyar történetek". De nem a históriát érti ezen, hanem „mindazt, valami a nemzetnek történeteit, karakterét, gazdaságát, kultúráját illeti. . ." (Kiem. tőlem N. L.) Decsy Sámuel is elevenen érzi az összefüggést, a kölcsönhatást gazdasági élet és kultúra között, ha ennek lényegét nem is tudja pontosan meghatározni. Egyszer úgy vélekedik, hogy a nemzeti nyelv kiművelése fellendítené az ipart és kereskedelmet, mert az idegen gyárosok szeretnék azt megtanulni s hozzánk telepednének le [107], Más helyen viszont arról van szó, hogy a magyar kereskedelem fellendülése előrevinné a nyelv kimíveltetését is [108]. Decsy igyekszik egységben látni a nemzeti élet egészét egy fontos területet, a politikát kivéve. Főtörekvése, hogy poraiból valóban megélemedjék a pannóniai féniksz, a magyar nyelv. Ezért kiművelésének szükségességét minden oldalról igyekszik bizonygatni. „A földmívelés amint legnemesebb úgy legszükségesebb mesterség a köztársaságokban" — írja a kor általános fiziokrata szemléletének megfelelően. De „. . .nincsen a világon egy egy nehezebb mesterség. . . fundamentumos értésére nem elegendő a csupa gyakorlás, hanem tudomány is kell ahhoz és e kettőnek, u. m. tudománynak és gyakorlásnak szoros egybecsatolása. . ." A tanuláshoz pedig jó magyar könyvek kellenek, tehát első dolgunk, hogy a magyar nyelvet kimíveljük [109]. De „a szép és a hasznos mesterségek is szenvedtek nemzeti nyelvünknek míveletlensége miatt. . . Arany s ezüst fonalat vonó, ezüst s arany csipkecsináló, bársony, selyem matéria s posztó mivelő, kocsigyártó s más ezekhez hasonló mester emberek éppen nincsenek közöttünk. . . A festő mesterség is csak csecsemő korban vagyon nemzetünk között és minthogy sem természet históriát és tudományt, sem a választó s egyesítő tudományt (chemiat) tanító magyar könyveink nincsenek, sem új színeket találni, sem a már feltaláltakat mesterségesen elegyíteni nem tudjuk. . ." — ,,A magyarországi kereskedésnek nyomorult állapotját is egyrészről nemzetünk restségének, másrészről pedig a kereskedésnek mesterségét tanító jó magyar könyvek szükségének tulajdoníthatjuk" [110], 15 241