Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Némedi Lajos: A nemzeti művelődés ügye 1790—91-ben

katonaságnak úgysem lehet németül megtanítani a vezényszavakat, ,

;úgy is ellenség előtt való ütközetben szükséges nékie mindent a hazai nyelvre fordítani, mert máskép a nem értésbül nagy tévelyedések támadhatnának" [84a]. Egy ilyen kiváló nyelvvel, mely Kazinczy szerint is ,,. . . véghetetlenül" felülmúlja „a frantz persziflázst, a német mormogást" [85], természetesen semmi sem lehetetlen. Még Bessenyei is osztozik a kortársak optimizmusában s elképzelhetőnek tartja, hogy ha a magyarok saját nyelvükön írják a tudós könyveket, azokat az idegen országok tudósai is megvennék: .,Ne gondolja senki lehetetlennek, hogy a magyar nyeiv tanulására adnák magukat a külső országi tudósok, Mert most is tudok nagvtudományú és igen nevezetes németországi embert, aki a magyar nyelvet szorgalmasan tanulja csak azért, hogy a mi hazánk történeteit tökéletesen tudhassa" [86]. A mértéktartó Bessenyei nyomában ismét Decsy veti el a súlykot és arról ábrándozik (vagy csak olvasói kedvéért ír ilyeneket!?) hogy, mivel a magyar a legszebb és legalkalmasabb nyelv a világon, ha mi nem is, de unokáink „el fogják azt az arany időt érni, melyben a magyar nyelv minden fejedelmi udvarokból kiűzi a francia nyelvet" [87], A nemzeti nyelv, a nemzet édes anyai nyelve a legnagyobb kincs, a nemzeti boldogság forrása. Ebből viszont az is következik, hogy azok, akik a nyelvet ápolják, fejlesztik, azok akik erre elhivatottak, ti az írók. a költők rendkívül fontos szerepet töltenek be a nemzet életében. Révai a Jámbor Szándék kiadásakor előszót ír s ebben úgy beszél a bécsi triumvirekről, Bessenyeiről, Barcsayról és Báróczyról, mint akik a dülő nemzetiség ügye alá hajlottak vállaikkal és megmentették azt. Hasonló nyilatkozatokat bőven találunk a korban. Az írók hivatástudata tehát megnő s egyre több megbecsülést is kívánnak maguknak, egyre fontosabbaknak érzik magukat a nemzeti életben. Batsányi az országgyűlés megnyitása után mindjárt levélben fordul Forgách Miklós grófhoz, hogy példájával segítse az akadémia ügyét. Teszi ezt pedig történelmünkben először a magyar írók nevében, éspedig azzal a tudattal, hogy ez számít is valamit. Kazinczy, igaz csak a maga nevében, de nem kevesebb önérzettel Batthyány-Strattmann Alajos herceghez fordul a magyar kulturális törekvések támogatása érdekében. Batsányi 1791-ből kelt Tudósítása önérzetes hangon, büszkén szól a kassai társak eredményeiről, melyek az utóbbi évek magyar kulturális fejlődésének jelentékeny része. Az „írónak hivatalát" a legrészletesebben a Mindenes Gyűjtemény írja körül, valószínűleg német forrásra támaszkodva. (Németországban hasonló a magyarhoz a helyzet a 18. században is: a politikai viszonyok miatt ott is bekövetkezik az írói hivatástudat hvbrisze, túlértékelése.) „Az írónak hivatala nemes s az ő munkásságának cirkalma igen nagy. Az ő idejebeliek s a következendő maradék egyformán tanulnak tőle s a messzelakó népek figyelmeznek szavára. . . az ő írótollával a lelkeknek országokat igazgatja az. A királyokat megtanítja jól uralkodni, a törvénytevőknek zsinórmértéket nyújt. . . segíti a bölcseket a tévelygéseknek a kiszaggatásokban, felgerjeszti szívünkben a szépségnek ér236-