Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

segíti, hanem gátolja a tervszerű és eredményes munkát. A gyakori változtatás ugyanis megsemmisítheti a gyakorlat és az elmélyülés kedvező hatását. Igen tanulságos ebből a szempontból Schulze [11]. német pszichológus kísérlete. Egyik alkalommal számolás és mérés műveleteit 25 percenként váltogatta. A másik alkalommal 50 perces időközönként történt a feladatok cseréje. A teljesítmény az utóbbi esetben jobbnak bizonyult, mint az elsőben. A változatosság elvét tehát össze kell egyeztetni az elmélyülés és a tartós gyakorlás követelményével. Mennél magasabb fokon történik a tanítás, annál inkább érvényesítenünk kell a a tartós elmélyülés és gyakorlás elvét. Az, életben csak úgy tudjuk feladatainkat megoldani, ha már az iskolában képesekké válunk elmélyülő, egyirányú, kevésbé változatos munkára is. A változatosság elvét rugalmasan kell tehát értelmeznünk és alkalmaznunk. Mindenkor a foglalkozás természete, anyaga, célja és a tanulók életkori sajátságai szabják meg, hogy milyen mértékben és módon tegyük változatossá tanításunkat. Egyes didaktikai feladatok különösen is igénylik ennek az elvnek az érvényesítését pl. —• ismétlőrendszerező órákon, vagy gyakorlati alkalmazásra szánt órákon, amelyekben nagy a kísértés, hogy csupa egyforma, egyhangú feladatokkal foglalkoztassuk tanítványainkat. Az egyirányú, egyhangú, merev óravezetés következményeként csakhamar jelentkeznek a kellemetlen következmények: a kifáradás és annak minden tünete: ásítás, nyújtózkodás, közömbösség, elfordulás a témától; szórakozás keresése, rendetlenkedés stb. Ezek a jelenségek a szervezet védőgátlásának eredményeként foghatók fel. A szervezet védekezik az egyirányú és ennek következtében fárasztó hatású tevékenységgel szemben. Hogy valóban erről van szó igen sok esetben, a gyakorlati életben lépten-nyomon tapasztalhatjuk. A. fáradtságra jellemző tünetek az első órákon is jelentkezhetnek, ha az óra unalmas. Viszont, az utolsó óra is lehet aktív, eleven nevelő hatású, ha érdekes és változatos. Azt is tapasztalhatjuk számtalan alkalommal, hogy egy-egy órának minden álmossága, unalma eltűnik, ha érdekes óra váltja fel. Fentebb már rámutattunk arra, hogy a változatosság egy bizonyos ponton tűi) nem növeli, hanem csökkenti a tanítás hatékonyságát. Figyelembe kell ehhez még azt is venni, hogy önmagában a változatosság fárasztó is lehet, különösen ha nem biztosítja ugyanakkor az érdekességet, és ha állandó szellemi alkalmazkodásra kényszeríti a gyermeket. Megfigyeltem nem egy olyan órát, amelyen szinte percenként változott a foglalkozás módja, és változtak a feladatok is, a tanulók mégis halálosan unták magukat, s a kifáradás kétségtelen jeleit figyelhettük meg arcukon és testtartásukon. Ez természetes is, mert a feladatok rövid időközökben való változtatása állandóan új erőfeszítésre, megújuló figyelmi koncentrációkra kényszeríti a tanulót, s nem élhet azzal a lehetőséggel, amelyet a folyamatos tevékenység, a begyakorlottság folytán, a tevékenység bizonyos mértékű automatizáltsága révén a szellemi erők átmeneti és viszonylagos pihenésére biztosít. Rendkívül fontos annak a felismerése, hogy az idegrendszert nem tarthatjuk állandó feszültségben, tehát nem kívanhatjuk a tanulóktól, 16