Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Az „egri név". (Egy szólásunk eredete és értelmezése)

vi formákban — olyan állandósult szókapcsolat, frazeológiai egység, amelyet átvitt értelemben használunk, s ez eleven, színes kifejező szólás köznyelvi értelme: vitéz, hős, bátor, híres, helytálló, nagy tetteket véghezvivő, derék, elszánt, stb. Kresznerits Ferenc (Magyar Szótár, 1831.) már nemcsak egyszerűen szótározza az egri név nyelvi alakulatot, hanem helyesen értelmezi is: „nomen illustre, celebratum a fortitudine." Kresznerits utal e nyelvi forma szólásban való szerepére, és idézi a Felütötte az Egri nevet szólást is. Forrásul Szirmayt jelöli meg, illetőleg Szirmay könyvének (Hungaria in Parabolis, 1804.) következő kitételeire utal: „Cum anno 1552 Agriensis arx contra vniversam Orientis vim per Hungaros fortiter defenderetur, virtusque propugnatorum vniversa Europa celebraretur, si quis ex Hungaris heroicum quoapiam facinus commisit, glóriám Agriensium adaequasse dicitur: Fel ütötte az Egri nevet." Szirmay e szólás eredetére vonatkozólag Istvánfit idézi (,,Vide Istvánffy: Lib. XVIII. et art. 25. 1553,"), s nem véletlenül. Tudjuk — s ezt a NySz. (III. 905.) alapján Tóth Béla is említi (Szájról szájra, Bp. 1901.) —, hogy már Medgyesi Pál egyik munkájában (Szt. Atyák Öröme . . Albae—Juliae, 1640; Ajánló level) olvashatjuk e szólást, s Medgyesi is szólásunk keletkezésével kapcsolatban Istvánfit jelöli meg forrásnak. Medgyesi elmondja, hogy az 1552-es ostrom alkalmával ,,a boldog emlékezetű Dobó István, akkori Egri fő Kapitány örök emlékezetre méltó képpen meg is oltalmazá a várat és mikor az Ellenség az Vár alól el indult edgy a' Törökök közzül a Várbelieknek hallattakra kiáltotta ez szókat: Emberek vadtok, Egriek és mindenkor azoknak tartalak." Medgyesi itt kapcsolja be Istvánfit, s így folytatja mondanivalóját: ,, Istvánfi így concludál: ,,Ez lőn Eger igen nehéz ez rettenetes szállásának kiménetele, mellyel tsak az előtt az külső Nemzetek előtt elvesztett Magyar nevünket láttatunk vissza nyerni." Istvánfi idézett művének (Historiarum De Rebus Vngaricis, Libri XXXIV. Coloniae Agrippinae, 1622) megfelelő részében (Lib. XVIII.) valóban ezt írja: „singulari vi. . .qua amissum apud exteras gentes paulo ante Vngarici nominis decus forti atque felici laude recuperasse, visi sumus ..." Számunkra, illetőleg szólásunk eredetére és értelmezésére vonatkozólag igen értékes adatot tartalmaz Medgyesi gondolatmenetének befejező része: ,,Talám innen költ osztán az Egri név, hogy a' ki valamely dolgot ditseretessen végben-vitt, vagy valami vitézséget tselekedett, azt szokták felőlle mondani, hogy felütötte az Egri nevet. . " Medgyesi helyesen ítélkezett akkor, amikor ezt a szólásunkat kapcsolatba hozta Eger vára 1552-es hősies védelmével. Az 1552-es hősi ostrom első énekese, krónikása Tinódi már .,ezer ötszáz es az ötven haromba" dicsérettel emlegeti és példának állítja az egész nemzet elé az egri vitézek, az egri hősök, az egri nők, „az Egri népnec" hősi helytállását', bátorságát, vitézségét, külön is kiemelve, hogy „van ezöknek nagy vitezsegöc", s az egriek hősi helytállásukkal „io neuet, nyerenec" (Tinódi: Cronica . .. 1554: Eger vár viadalyarul való enec, Egri historianac sommája). Tinódi nyomán Európa számára Zsámboki (Sambucius) latin nyelven ad hírt 1553-ban az egriek hősi küzdelméről [11]. s díszítő jel166