Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom- és a történettudományok köréből - Dr. Bakos József: Comenius magyarul: Rimány „Világ Labirintusa és Szív Paraditsoma."

ténykedése csak növelhette Comenius iránti érdeklődését és éppen ezért nem véletlen, hogy a fordítása elé írt Bevezetőben oly hozzáértőén és filológiai pontossággal írt Comeniusról, a pedagógusról. Az sem véletlen, hogy a Comenius filológiában ő az első, aki megértette Comenius pariszofikus törekvéseit és annak elméleti elgondolásait, s először hivatkozott Comenius „Pansophiae Prodromus" nevezetű munkájára. (A fordítás bevezetőjéből). Hogy Rimány mégis a Labyrint Svéta a Ráj Srdce fordítását tekintette fontos feladatának, magyarázza életének és csehországi működésének sok-sok csalódása. Saját és sorstársai vigasztalására, kétkedéseiknek elaltatására is szánta e fordítását. Végh János kéziratban maradt emlékirata (érdemes lenne minél előbb kiadni!), a Nachricht von der Entstehung der reformierten Kirchen Gemeinde in Böhmen valóban arról tanúskodik, hogy Rimány is sok megpróbáltatáson ment keresztül, de tanúskodik ez a kézirat arról is, hogy a Csehországba küldött volt pataki diákok között tovább élt a Comenius iránti tisztelet is. Végh maga is meleg szavakkal szól ebben az írásában Comeniusról is és nem véletlenül. A magyar Comenius-irodalomhoz ez a megnyilatkozás is értékes hozzájárulás. II. E megjegyzések után megpróbáljuk a kézirat és a megjelent szöveg filológiai egybevetését is elvégezni. Megjegyzéseinket a szöveg folyamatosságában tesszük meg. Már a fordítás Bevezetőjének textusa sem egyezik meg teljesen, bár a legtöbb egyezés itt található, és a különbségek, eltérések elsősorban nyelvi (tájejtési változatok, avultabb kifejezések a kéziratban) stilisztikai természetűek, a megfogalmazás módjára vonatkoznak. Pl a kézirat e mondata: „Kik az Auctorrul valamit bővebben akarnának tudni .. .", a kiadás szövegében ilyen megformálást kapott: „Kik az Auctorróí valamit bővebben kívánnának tudni." Ritkábban, de előfordul, hogy a Bevezető kéziratából hiányoznak szövegrészek, de a kiadásban megtalálhatók. A pozsonyi kiadás e mondata pl.: „Páros életre adván magát, elvette magának Feleségül Cirillius Jánosnak, a Prágai Konsistorium Séniorának Leányát", nincs meg a kéziratos részben. Ez a betoldás is arra figyelmeztet, hogy a kézirat átment bizonyos megformáláson, a nyomdába adás előtt, vagy a korrektúra alatt. Erre utal pl. a kéziratos bevezető e részletei is: ,,1634-től fogva pedig a régi Cseh és Morva Atyafiaknak Püspökjök volt holta napjáig 1671. esztendeig." Ez a rész ilyen megfogalmazásban került nyomdába: „1634dik esztendőtől fogva pedig, a régi Cseh és Morva Atyafiaknak, kik Hazájokból kimentek, Püspökjök volt 1671-dik esztendeig." A stiláris és helyesírási vonatkozású átformálások magyarázó okául azt említhetjük meg, amit különben maga Rimány is érzett és meg is jegyzett Bevezetőjében:, hogy ő 1783-ban hagyta el hazánkat, cseh nyelvi környezetben élt, s amikor az 1800-as évek elején a fordítással elkészült, maga is érezte, hogy nyelvünk azóta fejlődésen ment át, s a fordítás szövegét a kiadás éveinek „kipallérozott magyar gustusához" is 153