Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Gondolatok a nevelőközösségről

a téren; de ha egy-két nevelő ezt nem veszi figyelembe, és nem követeli meg, a gyerekek azt mindjárt észreveszik és könnyen vissza is élhetnek vele. Ugyancsak Egerben történt, nem is olyan régen a következő eset; mely kézzelfoghatóan bizonyítja, hogy nem volt meg az egységes nevelői ráhatás a pedagógus és a szülő eljárásában: Egy általános iskolai tanuló iskolatársát tettleg súlyosan bántalmazta, ezért a nevelő beírt a tanuló ellenőrzőkönyvébe és behívatta a tanuló édesanyját. A szülő gyermekével együtt jött el az iskolába és a legkeményebb hangon kifakadt a nevelő eljárása ellen, azzal érvelve, hogy azért nem kellett volna beírni az ellenőrzőkönyvbe, mert ezt a többi tanár is meglátja, és mit gondolnak az ő fiáról? Ott a fia előtt fejtette ki, hogy nem ad igazat a nevelőnek, mert az ő fia ezt nem érdemli meg. Mondanom sem kell, hogy mennyire helytelen volt a szülő eljárása. Az ügy az igazgató elé került, aki a körülményeket alaposan kivizsgálta s annak megfelelően döntött. A gyerek megkapta a méltó büntetését és utána a szülő is csendesebb lett. De hogy mennyit ártott az az édesanya az osztályfőnök tekintélyének, azt ő talán fel sem tudta mérni. Az egységes eljárás a nevelőtestület tagjai számára lényeges kérdéseknél döntő, szinte kötelező, de részletkérdéseknél, módszerbeli problémáknál — a nevelő látva a fő célt, ahová el akar jutni — annak eléréséhez, megvalósításához különböző eljárásokat, utakat és módokat választhat. Nem kötelező jellegűek — és ezt kihangsúlyozom — de adódnak bizonyos alkalmak a nevelőtestület életében, amelyeket ügyesen kihasználva az egységes nevelőközösség kialakítását, erősítését előbbrelendíthetjük. Ilyenek például az igazgató névnapja, közös kirándulások, nevelőtestületi tagok névnapja, — főleg ha többen vannak azonos nevűek —, közös mozi, — és színházlátogatások, stb. Az igazgató névnapja, valóban olyan alkalom, amelyen a nevelőtestület tagjai közelebb kerülhetnek egymáshoz. Az igazgatónak a felköszöntés mellett némi kis ajándékkal kedveskedhetnek és esetleg „fehér-asztal" mellett el is beszélgethetnek. Feltétlenül helytelen volt azonban az az eljárás, amelyik az egyik megyei iskolánál megtörtént. Az igazgató névnapjára készült a tantestület. Elhatározták, hogy egy szerény kis ajándékot vesznek számára és ehhez mindenki hozzájárul 10 forinttal. A javaslatot a tantestület elfogadta. Két-három nap multán mindenki be is fizette a megajánlott összeget egy pedagógus kivételével, aki kijelentette, hogy ő nem fizet be 10 forintot, mert ő külön akarja felköszönteni az igazgatót és ő külön, egyedül 150 forintos ajándékot vett. Ez már egyénieskedés. A nevelőközösség tagjai joggal hízelkedésnek, talpnyalásnak minősíthették eljárását. Ugyanis, ha ő valóban igen jó barátságban van az igazgatóval, és családja az igazgató családjával, akkor adta volna be ő is a megszavazott tíz forintot és utána még vehetett volna külön is ajándékot az igazgatónak, mint barátjának, de a közösség tevékenységéből nem vonhatja ki magát. Egy közös tantestületi — családtagokkal együtt történő — kirándulás, mozi-, vagy színházlátogatás nagyon közel hozza az embereket egymáshoz. Ilyenkor sokszor megoldódnak a vélt sérelmek, a kölcsö10 145