Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Molnár József: Gondolatok a nevelőközösségről

zött. Az egyiktől a bátor, határozott fellépést; a másiktól a jó kedélyt; a harmadiktól a higgadt, nyugodt magatartást stb. tanulja meg. A nevelőközösség másokért él és dolgozik. Munkáját, hogy hosszú éveken keresztül jól tudja végezni, — ahhoz az kell, — hogy a nevelőtestület egyes tagjai is jól érezzék magukat abban a közösségben. Jól pedig csak akkor érezzük magunkat, ha saját érzés- és gondolatvilágunkat próbáljuk beilleszteni a közösség világába. Nézzük most a nevelőtestület egységének a kérdését. Ezzel a problémával — már tudniillik, hogy hol kezdjék az egységet — igen sokan foglalkoztak. Voltak, akik előbb a pedagógiai egységet akarták kialakítani, mások előbb a politikai, és ismét mások előbb az eszmei egységet akarták megvalósítani. Mind a három eljárás helytelen. Helyes álláspont ebben a kérdésben az, hogy a pedagógiánkban érvényesüljön az eszmei, politikai egység, ugyanis a pedagógián keresztül valósul meg a nevelőtestületben az egység, ha annak minden egyes tagját hasonló eszmeiség és egységes politikai állásfoglalás jellemzi. Az ideológiai, világnézeti egység megléte a tantestületben döntő fontosságú kérdés. Ezen a téren van előrehaladás, de sajnos még mindig sok a képmutatás, alakoskodás, kétszínűség pedagógusainknál. Például az egyik Heves megyei nevelőnek kisgyermeke született. A tantestületben nagy hangon kijelentette, hogy templomi keresztelőt nem tart. Ezt már jóval előbb is hangsúlyozta a nevelők előtt. Elmúlik pár hónap és egy magánjellegű, nemhivatalos összejövetelen a testvére elmondotta, hogy elvitték a más megyében lakó nagymamához és ott keresztelték meg. Minden pedagógusnak, aki még nem oldotta meg azt a kettősséget, amely benne él; — tudniillik, hogy az iskolában a tudományos világnézet alapján tanít, de a magánéletében még a régi idealista alapon él, — önmagának kell minél előbb megoldania. Mintahogy Kádár elvtárs mondotta a Központi Bizottság beszámolójában a VII. kongresszuson, hogy: „Nézzenek szembe — az ilyen egyének — a legnagyobb kérdéssel, vessenek számot önmagukkal, vajon a szocializmust építő néppel tartanak-e, vagy elszakadnak tőle. A nép ügyét, a szocializmust nem lehet félig vállalni, arra csak egyértelmű igennel, vagy nemmel lehet válaszolni" [4], A politikai egység a nevelőközösségben úgyszintén igen fontos szerepet tölt be. Politikai állásfoglalásban nem szabad, hogy szöges ellentét legyen a nevelőtestületi tagoknál. Kisebb részletekben lehet más véleményük, de nagy körvonalakban és a döntő kérdésekben azonos politikai állásfoglalást kell tanúsítaniok. Ne legyen a testület tagjai között ilyen szempontból szakadék. Bátor, határozott, de jószándékú kritikával a politikailag fejlettebb kartársaknak kell tovább erősíteni a nevelőközösség politikai egységét. Például a termelőszövetkezetek fejlődésének segítése kérdésénél tudnunk kell, hogy más a hozzáállása az egyes nevelőknek ehhez a kérdéshez már az ő egyéni helyzetüknél és körülményeiknél fogva. Van olyan pedagógus, a tantestületben, akinek soha nem is volt földje; van esetleg olyan, akinek volt földje, de eladta és házat, autót, vagy motorkerékpárt vett az árán, van akinek volt egy pár katasztrális hold földje 140