Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Juhász Lajos: Az Eger környéki táj szerepe a főiskolai növénytani oktatásban II. Bélkő

III. Ceraso-quercetum pubescentis A hegy déli, napos, meleg, meredek, sziklás oldalán a pusztafüve­sek és sziklai gyepek között., illetve mellett ún. karsztbokorerdő díszlik. A szikladarabok között nem halmozódott fel annyi talaj, amennyi nor­mális lombkoronaszintű erdő kialakulását lehetővé tenné, emiatt és más kedvezőtlen ökológiai viszonyok miatt csak cserjetermetű fák élnek meg. A talaj itt is feketeszínű rendzina. A humusz egvrésze az erős napsugárzás miatt elbomlik. A kövek gyakran mozognak járáskor lábaink alatt. A társulásnak cserjeszintje, de különösen gyepszintje igen gazdag és változatos. Uralkodik a cserjetermetű molyhos tölgy (Quercus pubescens) és a saj- vagy törökmeggy (Prunus mahaleb). Bő­ven van sóskaja (Berberis vulgaris), egybibés galagonya (Crataegus monogyna), jajrózsa (Kosa pimpinellifolia), molyhos rózsa (Rosa tomen­tosa var. cinerascens), a lisztes berkenye (Sonbus aria ssp. cretica forma pseudocretica) sem ritka. Pázsitfüvek közül említésre méltó: a prémes gyöngyperje (Melica ciliata), a deres csenkesz (Festuca glauca ssp. pallens), pusztai árvalányhaj (Stipa pennata) és bajuszos kásafű (Ory­zopsis virescens), sások közül a lappangó sás (Carex humilis). A karszt­bokorerdő figyelemre méltó növényei: homoki pimpó (Potentilla arena­ria forma Bélkőensis), háromszínű árvácska (Viola tricolor ssp. Biel­ziana) alpin-kárpáti alfaj, apró nőszirom (Iris pumila), orvosi salamon­pecsét (Polygonatum odoratum), erdei gyöngyköles (Lithospermum purpureo-coeruleum), serte kőhúr (Minuartia setacea) pontusi-medi­terrán faj, fogaslevelű veronika (Veronica austriaca ssp. dentata), piros gólyaorr (Geranium sanguineum), hasznos tisztesfű (Stachys recta), tornyos ikravirág (Arabis turrita), közönséges napvirág (Helianthemum ovatum), tarka nőszirom (Iris variegata), pontusi—pannóniai faj, erdős sztyepnövény, mezei macskagyökér (Valeriana officinalis var. tenui­folia), magyar bogáncs (Carduus collinus) pannóniai—kárpáti endemiz­mus, borsóka bükköny (Vicia pisiformis), macskahere (Phlomis tube­rosa) erdős sztyeppnövény, festő müge (Asperula tinctoria), orvosi tisz­tesfű (Stachys officinalis), fürtös zanót (Cytisus nigricans), cserlevelű saláta (Lactuca quercina), erdei peremizs (Inula conyza), olasz harang­virág (Campanula bononiensis), erdei hölgymái (Hieracium silvaticum). A déli és délkeleti oldalon, a karsztbokorerdő alatt mészkövön ki­alakult mélyebb talajon nagy területet borít a mészkedvelő tölgyes (Cornolithospermo-Quercetum), melyet a kocsánytalan- és a csertölgy alkot. Cser ej eszintj ében sok a húsos som, gyepszintjének jellemző és tömeges íaja az erdei gyöngyköles, szép ritka orchideája a gérbics (Limodorum abortivum). IV. Tilio-fraxinetum A Bélkő sziklás tetőin a nagylevelű hárs (Tilia platyphyllos) és magas kőris (Fraxinus excelsior) alkot ún. sziklaerdőt: Tilio-Fraxine­tum-ot. Fák közül előfordul a hegyi juhar (Acer pseudoplatanus) is. Ezek a fák elviselik a levegő állandó mozgását, illetve a gyakori sze­134

Next

/
Oldalképek
Tartalom