Az Egri Pedagógiai Főiskola Évkönyve. 1962. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; Tom. 8)

I. Tanulmányok az oktatás és nevelés kérdéseiről - Dr. Somos Lajos: A túlterhelés elleni küzdelem didaktikai problémái

vinizmus esetében ugyanis a szaktudománynak szeretete az, amely túlköveteléshez vezet, itt pedig inkább a magunk érdeke dominál. Nem kétséges, hogy a kétféle eredetű túlkovetelés közül erkölcsileg és pedagógiailag az első forma a szimpatikusabb és menthetőbb. Szerencsére a becsvágynak ebből az egészségtelen mértékéből és formájából származó túlkovetelés ritka jelenség. Ez morálisan sem egyeztethető össze a pedagógus magatartásával. Túlterhelést eredményezhet a szülők mértéktelen becsvágya is. Ennek, sajnos nap mint nap és szinte tömegméretekben vagyunk tanúi. Ez a betegesen túlfűtött becsvágy hajtja a szülőket akkor, amikor közepes képességű gyermeküktől is jeles bizonyítványt követelnek, s ennek elérése érdekében a maguk idejét is feláldozva arra kényszerítik a gyermeket, hogy egész napját a könyv mellett töltse. A szülők betegesen nagy becsvágya az, amely arra buzdítja gyermekét, hogy ki ne maradjon semmiféle olyan iskolai és iskolánkívüli munkából, amelytől azt lehet remélni, hogy segít a kitűnő, ieies bizonyítvány megszerzésében. De ebből fakad az a törekvésük is, hogy mértéktelenül megterheljék a gyermeket iskolánkívüli tanulási feladatokkal, zenével, nyelvekkel, különtornával stb. A nevelési tanácsadók az esetek tömegével tudják igazolni, hogy a szülők mohósága sokszor nem ismer határt a követelményekben, s nem egyszer egészen tragikus konfliktusok okozójává válik. Az iskola szemét nem szabad, hogy elkerüljék ezek a szülői túlzások. A figyelmet rendszerint maguk a szülők hívják fel rá, amikor kétségbeesetten érdeklődnek a ,,javulás" állása felöl. De igen sok esetben észrevehetjük ezt magán a tanulón is, aki az órán rendszerint figyelmetlenül, fáradtan, közömbösen vesz részt, vagy ideges mozgásával és indokolatlan játékosságával hívja fel magára a figyelmet. Nem szabad megengednünk, hogy a túlzott szülői becsvágy miatt idegorvosi beavatkozásra legyen szükség. A tanulás szempontjából legfontosabb motivációs erő a tanulók becsvágya. Mint az önérvényesítési törekvések egyik formájának ösztönös alapja van, de külső

1, nevelői ráhatással alakítjuk ilyen, vagy olyan irányban, kisebb, vagy nagyobb igényűvé. Erejét és szintjét egyaránt befolyásolhatjuk. A becsvágy lényegileg azokat a vágyakat, törekvéseket és célokat foglalja magában, amelyeket az egyén meg szeretne valósítani, és amely törekvések megvalósítása érdekében erőfeszítésekre, áldozatokra, lemondásra is képes. Minél erősebb a becsvágy, annál nagyobb erőfeszítésekre tesz bennünket képessé. Azt is mondhatjuk, hogy a kitűzött cél irányában állandó aktivitásra késztet, s növeli az energiák intenzitását. így válhat a tanuló normális becsvágya tanulásának legfontosabb és legjelentősebb motívumává. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tanulókban is kialakulhat a becsvágynak egy beteges, túlfűtött formája. Igaz, ez inkább a nagyobb tanulóknál fordul elő, és ott is kivételképpen. Mégis ismerünk olyan főiskolás, de elvétve középiskolás tanulókat is, akik „halálra" tanulják magukat, akik becsületbeli ügyet csinálnak abból, hogy vizsgáikon „jól" 72